Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kovács András Ferenc: So aber sang Chritophorus (És Christophorus énekelt Német nyelven)

Kovács András Ferenc portréja

És Christophorus énekelt (Magyar)

vinnélek át a mély vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts vad árba szállanom
vinnélek át a mély vizen
mint csillagot nagy éj viszen
mint szél nyaraknak illatát
miként rügyecskét ringat ág
hordozlak mint a fájdalom
vinnélek át a gyors vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts sodrásban állanom
vinnélek át a gyors vizen
mint mindenséget sors viszen
miként rügyecskét ringat át
halálom rajtad villan át
ha gyermek még a fájdalom
vinnélek át a mély vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts sodrásban állanom
vinnélek át a mély vizen
mint szívverést ha vér viszen
miként rügyecskét ringat ág
ha semmiségbe illan át
a súly a sodró fájdalom
vinnélek át a gyors vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts vétkemtõl válanom
vinnélek át a gyors vizen
mint teljességet torz viszen
úgy hordanálak vállamon
ringatva mint a fájdalom
miként rügyecskét ringat ág
mint szél a széna illatát
vak űr szülötte csillagát[1]



[1] Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől -- így jutott el Kristóf végül Krisztushoz. Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot. Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra. Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: "Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál." És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával. forrás: katolikus.hu



Az idézet forrásajelenkor.net / A nagy verslista: 30 legjobb kortárs magyar vers a kritikusok szavazata alapján

So aber sang Chritophorus (Német)

ich trüge dich durch tiefe Flut
auf meinen Schultern säßest du
hilf mir hinein in diesen Strom
ich trüge dich durch tiefe Flut
wie große Nacht die Sterne trägt
wie Wind die Sommerdüfte bringt
wie der Zweig die Knospen schaukelt
so trage ich dich wie der Schmerz
ich trüge dich durch schnelle Flut
auf meinen Schultern säßest du
hilf mir zu stehn in diesem Strom
ich trüge dich durch schnelle Flut
wie Geist das Universum trägt
wie der Zweig die Knospen schaukelt
mein Tod er leuchtet auf in dir
noch ist der große Schmerz ein Kind
ich trüge dich durch tiefe Flut
auf meinen Schultern säßest du
hilf mir zu stehn in diesem Strom
ich trüge dich durch tiefe Flut
wie Herzschlag wenn das Blut ihn trägt
wie der Zweig die Knospen schaukelt
wenn sich im Nichts verflüchtigen
die Schwere und der jähe Schmerz
ich trüge dich durch schnelle Flut
auf meinen Schultern säßest du
hilf mir raus aus meinen Sünden
ich trüge dich durch schnelle Flut
wie das Verzerrte Ganzheit bringt
trüg ich dich auf meinen Schultern
dich zärtlich wiegend wie der Schmerz
wie der Zweig die Knospen schaukelt
wie Wind den Duft von Heu verstreut
das blinde All den Stern gebar



minimap