Kukorelly Endre: Andar (Járás Portugál nyelven)

Ezzel a járással, ahogy
megyek. Így mozog el a
bokám és a lábfejem.

Tudok menni. Járkálok.
Tegnap elsétáltam az
egyik utcasarokig. De

túl hideg volt kint és inkább
visszajöttem. A Szívig.
És hazafelé. Majdnem

megfagytam. Nem volt nálam
kesztyű. Próbáltam, hogy ne
fázzak, arra gondolni.

Próbáltam gondolkodni.
Igen, de csak az jutott
az eszembe, hogy milyen

hideg van és hogy jó lenne
a kesztyű. Ma kimegyek
a Köröndig legalább.

Ez a tervem. Ma ez lesz
a program. Ezt az elkép
zelést valósítom meg.

Úgy, hogy elmegyek megint
a Szív és a Szondy utca
sarkáig és a Szíven

le az Aradiig, az
Aradin balra, Szinyei M.,
jobbra befordulok:

és Körönd. Az életem
ilyen menés. Vagy inkább
vonulás. Láncolat. Szóval

az élet menésekből
és vonulásokból áll.
Vagyis tevődik össze.

Nem nyugodt beszéd. De nem
beszarós. Harminchat sor.
Ennyi szó. Ennyi betű.

Com este meu andar,
ando. Assim se movem
o tornozelo e o pé.

Sei andar. Vagueio.
Ontem fui até
à esquina. Mas

estava muito frio, e voltei
para trás. Rua do Coração.
Vim para casa. Quase

fiquei gelado. Não tinha
luvas. Tentei não pensar
no frio que sentia.

Tentei pensar. Pois,
mas só me vinha à ideia
todo aquele frio

que estava, que bom seria
ter as luvas. Hoje pelo menos
vou até à Rotunda.

É o meu plano. Hoje será
o meu programa. Vou realizar
este projecto.

E assim lá vou outra vez
à esquina da rua do Coração
com a Szondy, e daí

até à Arad, virando
à esquerda para a Szinyei,
e aí à direita:

a Rotunda. A minha vida
é andar assim. Ou seja,
esta marcha. Uma corrente. Enfim,

a vida é feita de
caminhadas e marchas.
Ou melhor, consiste nisso.

Não é um discurso tranquilo. Mas
também não é de acagaçar. Trinta e seis linhas.
Tantas palavras. Tantas letras.