Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kukorelly Endre: Eu năo me sento com ninguém (Én senkivel sem üldögélek Portugál nyelven)

Kukorelly Endre portréja

Én senkivel sem üldögélek (Magyar)


(Egy)

Semmit
nem
használok
fel
ha
tudok,
amennyire
csak
tudom.

(Kettő)

Én senkivel
sem üldögélek.
És már
nem is
lehet. Egy
bánatos vers,
de aki
írta, az
jól van.
Most vacsorázik.
Most valami
másba kezd.
Neki így
épp megfelel.

(Három)

Az előbb még
boldog voltam, vagy
erre emlékszem legalább.
De nem volt
az jó, a
boldogság, és nem
jó szeretni sem.
Nem jó szeretni.
Kiviszem a tálcát.
Valamikbe belefogok, és
ha sikerült, akkor
összecserélem. Nem jó,
igen. Mindjárt vége
van. Nem jó,
de mindjárt vége.
De nem viccelek.
Pedig sohasem viccelünk.

(Négy)

Volt a reggeli, ettünk,
és akkor föl, ettem
abból a valamiből, elrágtam,
aztán azonnal felállni, nincs
étvágyam, nem volt, alig
van, reggel, nem túl
korán, akkor pedig tovább
kellett cipelni, annyira kezdtem
izzadni attól, ettől az
egésztől, a rágástól, de
csak a hátam izzadt,
rátapadt az ing, csorgott
lefelé a víz, hogy
kiszakadok a súly
kiszakadok alóla, rátapad az
ingem ráragad, összetapadok vele,
kész voltam, és kész,
ilyenkor iszok vagy öblítek,
kiöblítem a számat, teljesen
kész voltam szerencsére azt
még szabad és akkor
felállni és cipelni tovább,
ahogy pedig cipelem, illeg.
A ház elé valahova
ezeket a fákat ültették.
Cseresznye dió diófák ilyen.
Ez, ami alig van.

(Öt)

Egy magas, mészfehér toronyban lakom.
Lent az udvar sarkában néhány
nagyobb fehér kő. Lefelé nézek.
Az asztalon a jégeső nyoma.
Mintha túl melegre sikerült volna
a nyár, gőzölög a növényzet.
Mert éppen most megy így.
Ez most az enyém, én
innen nézek. Most túlzásnak tartom
a meleget. Ne tartsam annak.



KiadóPannon Könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaKukorelly Endre: Én senkivel sem üldögélek

Eu năo me sento com ninguém (Portugál)


(Um)

Nada
utilizo
do
que
sei
apenas
tal
como
sei.

(Dois)

Eu não
me sento
com ninguém.
Também já
não pode
ser. (Um
poema triste
mas quem
o escreveu
está bem.
Agora janta.
Agora começa
outra coisa.
Para ele
tudo bem.)

(Três)

Ainda há pouco
eu estava feliz
ou lembro-me disso.
Mas não era
boa a felicidade.
Também não é
bom o amor.
Nada é bom.
Levo o tabuleiro.
Começar alguma coisa.
Como consegui agora
ambos, posso trocar
um pelo outro.
Não é bom,
não. Vai acabar.
Vai mesmo acabar.
Falo a sério.
Como sempre falamos.

(Quatro)

Era o pequeno almoço
( ) comemos e depois
toca a levantar ( )
comi daquilo tudo mastiguei
e depois de repente
levantar ( ) ( ) ( )
não tenho fome ( )
não tinha tenho alguma
( ) de manhã, não
muito cedo tivemos que
alombar ( ) comecei a
suar muito por mastigar
tudo isto ( ) ( )
só as costas suaram
( ) a camisa ficou
colada ( ) escorreu ( )
estoiro sob o peso
( ) estou a estoirar
e a camisa cola-se
( ) cola-fie e ficamos
mesmo colados ( ) ( )
estava feito e pronto
( ) então bebo ou
lavo a boca ( )
felizmente isto ainda posso
( ) estava mesmo feito
( ) então levantar ( )
ao alombar os toros
oscilam ( ) ( ) ( )
plantaram aqui e ali
junto à fachada ( )
estas árvores cerejeiras nogueiras
isto quase não existe.

(Cinco)

Moro numa torre alta. Branca.
Branca como cal. Em baixo
uma grande pedra branca. Olho
para baixo. Na mesa vestígios
de granizo. Como se muito
quente tivesse sido o Verão.
A flora rescende. Vivo hoje.
Porque sim. Porque tudo isto
é meu. Olho daqui. Herdade.
Agora é assim. Agora sinto
calor demais. Tudo é
de mais ou de menos.
Não, não posso sentir isso.



KiadóQuetzal Editores, Lisboa
Az idézet forrásaUm jardim de plantas medicinais

minimap