Kukorelly Endre: Arrumação (Elrendezés Portugál nyelven)
Elrendezés (Magyar)Miközben teremtette, mormogott az Úr, kezdetben az Eget és a Földet, a Nagy Világot, kinyitotta a, és kipakolt belőle kegyhátizsákot. Remélem, morgott, hogy ez az egész egészen jól el lesz velem, azért bele előre nézett egy kicsit a történelem be, bele, hajrá fejest épp a szabadságharcba, de gyorsan ki kapcsolta. Na és. Gyümölcs és gyümölcsözés egyensúlyban van, jól van, slusz-passz-kész. Termel, mormol, nyelveket gyakorol, bereked közben, és belebrekeg, úgy hangsúlyoz a Jóisten, mint a kisgyerek. Nem használnám föl, először gondolta úgy, a virágot, de másnap rájöve nagyon is, hogy buta volt, kell, magára, mein Gott, berágott, és látta, mert visszatette, hogy rosszul repülnek, a teheneket a legelőre, szarvakat döfve beléjük hátra (rossz), középre (rossz), legelölre. És csinált vala férfit, és rácsinált széles női tömegeket, elrendezvén a dolgot azonképp, hogy érezzék egymáson jól magukat, kinöveszt gyenge füvet, hajakat és hájakat növeszt, és növeszti azokat a fákat, s gondolván, oly’ elég ennyi jó, az ördögbe’ is, kifejleszti a problémákat. És látá Isten, hogy jó ez is. De reménykedett csak abban, hogy lát, s remélte, hogy van, mert elrendez és teremt. Elrendezi és teremti magát.
|
Arrumação (Portugál)Quando o Senhor no princípio criou os céus e a terra, o Grande Mundo, resmungou e logo abriu sua mochila das graças e tirou-as lá do fundo. Resmungou: que tudo isto venha a terminar em bem e foi por isso que olhou para a história mais à frente, foi até à revolução, e logo ali desligou. Tanto faz. Tudo harmonia, crescem frutos, tudo bem, acabou-se a epopeia. Produz, resmunga, pratica várias línguas, enrouquece, entretanto pigarreia, vai soletrando as palavras à maneira das crianças. Mas Eu, Deus, como já disse, não tenciono usar as flores, só que no dia seguinte achou que era uma burrice e mudou de opinião: eu vou precisar das flores, mein Gott, que fartote, viu que as vacas voam mal, voltou a pô-las no campo, deu-lhes os cornos em dote - atrás não, menos no meio, o melhor inda é à frente. E entăo obrou o homem e atirou-lhe para cima grande peso de mulheres, arrumou tudo tão bem, uns por cima outros por baixo, pôs a crescer as ervinhas, os cabelos, as gorduras, as cenouras e o nabo, e fez nascer as tais árvores pensando: agora já chega, que os carregue o diabo; equacionou os problemas. Era isto que Deus via que é bom, e ficou à espera de ver tudo arrumadinho de acordo com o que fizera. A si mesmo arruma e cria.
|