Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kukorelly Endre: En örtagård (Egy gyógynövény-kert Svéd nyelven)

Kukorelly Endre portréja

Egy gyógynövény-kert (Magyar)

Amikor a kert valahány aprócska
zugában villogva elöl, vagy
a mély árnyékban hátramaradt
minden szabad kis virágfejet
ingatni kezd a szél, és valamennyi
megbújó szálacskát és levelet,
a lebegőt, a lehullót s a földet is,
a köveket meg a kövön szétnyíló

vörös vagy sárga, bordó, mézszínű
gyümölcseit a kertnek, a kibújó,
kibukó, kemény, nedves, lassan csak
fakult barnára száradó magvakat, a
sehová araszoló, sehová futkározó
ijesztő égi-földi, vad és ijedt
berregő szerkezeteket, játékszoba-
lepedőnyi eltépett szárnyat, levált

lábacskát, finom, olajkék páncélok
roppanását, a csorgó, még áttetszőn
csillogó, halk-éles-fájdalmasan szakadó,
s az épphogy, csak épp az imént
széjjelnyomott puha testeket is:
ha egyetlen csak tejszín- és zölden
csillogó elvált hajszálnyi erecskét
ingatni kezd a szél, és ezt az igyekvő

és elszáradó, elkorhadt, széthullt, már
porlani kész mérhetetlen felszínt
valami lélek párája futja pedig be.
Ő felfele néz, a szélben a pára
kicsit fölszáll, hogy megint
lecsapódjon. Az egész kert
figyel, fölfelé. Csak fölfelé
figyelt. De lefelé tekintettek rá.


En örtagård (Svéd)


När i trädgårdens alla
vrår, de framme i ljuset eller
de som ligger mörkt och skuggigt,
alla fria blomknoppar
börjar vagga i vinden och alla
dolda strån och blad,
de som hänger kvar, de som har fallit men också jorden
och stenarna och de på stenarna utslagna

röda eller gula, vinröda, honungsfärgade
frukterna av denna trädgård, de framskymtande,
de fallna, hårda, fuktiga, de långsamt
till ljusbrunt bleknade fröna, de
planlöst släpande, ingenstans skyndande,
hemska, i luften och på marken, vilda och skrämda
surrande konstruktionerna, de för ett dockskåp
lakanstora, bortslitna fjädrarna, lossnade

små benen, ljudet från fina oljeskimrande pansar
när de knäcks, den rinnande vätskan, fortfarande
klar, med ryst-genomträngande-smärta
sönderslitna, bara för ett ögonblick sedan
tillplattade mjuka kropparna:
när en enda grädd- och grönfärgad
glansig liten bladnerv
börjar vagga i vinden, överhöljs denna strävsamma

uttorkade, sönderfallna, bortvittrade,
förmultnade oändliga yta
av en andes fuktiga dimma.
Jag blickar uppåt, med vinden lyfter diset
en aning, för att sedan återigen
snabbt sänka sig ned. Hela trädgården
vänder sig uppåt. Uppmärksamt
uppåt. Vi blickar ned på den.



KiadóÆegis Förlaf, Lund
Az idézet forrásaPå solsidan

minimap