Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vozári Dezső: Il morto (A halott Olasz nyelven)

Vozári Dezső portréja

A halott (Magyar)

Ütheted, vághatod, szúrhatod; nem sikít, nem sziszeg, nem beszél. Nem kiván hervatag kankalint, kokaint, tokaji borocskát sem kiván. Örökre kioltva szomja már. Cimbalmok nem neki pengenek. Elvitte a halál. Alkóvok rejtekén hömpölyög rokonok mély, mély, mély, bánatos basszusa. Ajaj, már Őneki pipacs és nefelejts fekete. Mindszentre hupikék gyertyát gyujt sírhalmán özvegye, Mindszentre lelkével arkangyal társalog. Böllér jő, kései fényesek, sertésnek alkonyúl. Vendégek nyála már folydogál. Tepsikben májas és szépszínű tepertő sistereg. Fuvolál kántorok egyhangú kardala: «Fejünkre gyász szakadt, elvitte örökre a halál, adj, Isten, Mártonnak nyugalmat, pihenést, lelkét a mennyekbe eresszed!» Ő csak vár dermedett inakkal, két szemén ócska két rézgaras feketél. Szúrhatod, nem sikít. Hatvanhat évet élt s meg kellett halnia csütörtök délután.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaNyugat • / • 1927 • / • 1927. 8. szám

Il morto (Olasz)

Lo puoi picchiare, tagliare, pungere; non strilla, non si lamenta, non parla. Non desidera la primula appassita, né cocaina, neppure il vino di Tokaj. La sua sete si è spenta per sempre. Per lui gli zimbalon non suonano più. L’ha portato via la morte. In fondo l’alcova rimbomba la voce triste e bassa dei parenti. Ahimè, per lui, il papavero e il non ti scordar di me sono neri. La sua vedova, per Tutti Santi, una candela blu sgargiante accende sulla sua tomba, per Tutti Santi l’anima sua col arcangelo conversa. Arriva il norcino con i coltelli lucidi, per il maiale è giunta l’ora. Gli ospiti hanno acquolina in bocca. Nelle teglie salsicce di fegato e ciccioli dorati sfrigolano. Il coro monotono dei cantori suona il flauto: “Il lutto ci ha colpito duro, la morte l’ha portato via per sempre, Dio, da’ pace e riposo eterno a Martino, e lascia che anima sua acceda ai cieli.” Lui attende con le membra gelate, sugli occhi due soldi di rame anneriti. Puoi pungerlo non strilla. Ha vissuto sessantasei anni, ed ha dovuto morire di giovedì pomeriggio.

 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap