Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vozári Dezső: La nuvola a pianger’ si appresta (A felleg sírni készülődik Olasz nyelven)

Vozári Dezső portréja

A felleg sírni készülődik (Magyar)

Az udvaron, az udvaron egy tyúk kapargat, elhagyott, magányos, lompos, sárga tyúk, felette felhők tornyosulnak.
Némán sunyít a délután, antennánk lustán ring a házon, bolondoznak a levelek a tisztes hárson, ámde egyre sötétebb lesz a láthatáron, titkos hatalmak fütyörésznek a szélben, mely hideglelésként fut végig fákon és világon, sodorva távol úri kertek szagát palánkon, rácson által.
Viharra jár a délután, a felleg sírni készülődik.
Ó jer, szerelmes Magdaléna, kiért a vágy csellói búgnak költői felkent méhkasomban és létem, melynél egyszerűbbet nem is tudok, érted, teérted és készakarva komplikálom.
Az udvaron salak s homok közt hevernek titkok és enyészet, s a tyúk kapargat egyre csak, nem értve vértanúi sorsát, mely dicstelen végez vele a zsíros, forró serpenyőben.
Egy perc e délután talán, talán időtlen, mint a csillag, mely frizurád felett siet s mert éppen fényes, hát világít.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaVarázslat nélkül

La nuvola a pianger’ si appresta (Olasz)

Nel cortile, nel cortile una gallina razzola, solitaria, negletta gallina gialla, su di lei incombono le nuvole.
Pomeriggio cheto, sul tetto l’antenna dondola lenta, danzano le foglie sul tiglio solenne, ma l’orizzonte si incupisce, nel vento fischiano poteri segreti che
come un alito freddo percorre gli alberi e il mondo, voltolando l’odore dei giardini signorili oltre il vallo e del recinto.
Il pomeriggio sa di buriana, la nuvola a pianger’ s’appresta.
Oh, vien’ Magdalena innamorata, per cui, nel mio poetico alveare, violoncelli del desio suonano, e la mia essistenza, la complico per te, volutamente.
Nel cortile, tra scorie e sabbia, giaciono segreti e declino, la gallina razzola senza sosta, non intuendo il suo il destino di martire, a cui ingloriosamente porrà fine la padella bollente.
‘Sto pomeriggio è forse solo un minuto, atemporale, come la stella, che passa sui tuoi capelli, e visto che è luminoso, dunque illumina.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaC. I.

minimap