Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Füst Milán: Die Geschichte meiner Frau. II. (A feleségem története. II. Német nyelven)

Füst Milán portréja

A feleségem története. II. (Magyar)

S ez az, amiről szólani akarok. Mert, hogy nem volt akkor közönyös irántam, ebben biztos vagyok. Érzi azt az ember. Sőt, sőt éppen ezt a jelenetet: a szeme villanását s az arca forróságát szoktam én magam elé idézni, valahányszor rám jött a kételkedés, hogy egyáltalán van-e a képzeletében érdeklődés a személyem iránt.
És most erre is gondoltam. Ezért is nem szóltam semmit, akármilyen boldogtalannak látszott, mikor benyitott hozzám a köpenyében. Semmit se kérdeztem, nem néztem a szemébe, s nem kutattam a titkai után. De más okból sem. A nagy leszámolásokat én sohase szerettem, sem a végleges nyilatkozatokat.
– Ha akarod, még őszintébb leszek – mondta nekem egyszer egy hevesvérű társam a tanfolyamon. S én már akkor is ezt feleltem neki: — Szükségtelen. Olyan nagyon őszinték mi ne legyünk egymáshoz. – És ma is ezt vallom. Mert mi a vége? Minthogy egyik se tud a másik igazával mit csinálni, ki-ki a magáét hangoztatja tovább, s így haladnak párhuzamosan a semmi felé.
S ez még a kisebbik baj. Mert közben hamar el is hangzik a szó… S vannak szavak, amelyek végzetesek, tudjuk, s amellett még csak nem is igazak. Vagy nem egészen. Mert mihelyt kiszalad a száján, hogy nem szeret, vagy ilyesmi, hogy nem tud velem élni – minden eldőlt, mert visszavonhatja-e másnap? Vagyis formákon múlik az élet. – Gyűlölöm – lehet ebben is igazság. Viszont, mihelyt elfogadom a granadai éjszakákat tanulságul, akkor már nemcsak ennyiből állunk. S akkor óvatosnak lenni mégiscsak érdemes.
Különben is, kik azok, akik tökéletesen egymáshoz valók, ki mutat nékem ily boldogokat? Az embernek sokat kell tudni elviselni, mindig és mindenütt a világon, ez az igazság.



KiadóFekete Sas Kiadó, Budapest

Die Geschichte meiner Frau. II. (Német)

Und das ist es, wovon ich jetzt schreiben will. Sie war damals nicht gleichgültig gegen mich, dessen bin ich sicher. Das fühlt man. Gerade jenen Vorgang - das Blitzen ihrer Augen und das Glühen ihres Gesichts - vergegenwärtigte ich mir immer wieder, sooft mir Zweifel kamen, ob ich jemals einen Platz in ihrer Vorstellung eingenommen habe.
Daran dachte ich auch in dem Augenblick, als sie im Bademantel bei mir eintrat, und deshalb sagte ich kein Wort, so unglücklich sie auch zu sein schien. Ich fragte sie nichts, sah ihr nicht in die Augen und forschte nicht nach ihren Geheimnissen. Ich unterließ es noch aus einem anderen Grunde. Ich hatte für große Abrechnungen und für endgültige Erklärungen nie etwas übrig.
Ein hitziger Kamerad in der Schiffsjungenschule sagte einmal zu mir: »Ich kann's dir ja noch aufrichtiger sagen, wenn du willst.«
- »Nicht nötig «, erwiderte ich darauf, schon damals. »Allzu große Offenheit zwischen uns ist gar nicht nötig. « Das ist noch jetzt meine Ansicht. Denn wohin führt es? Da eins mit dem Recht des anderen ohnehin nichts anzufangen weiß, beharrt jedes dabei, sein eigenes Recht zu betonen, und so schreiten sie beide nebeneinander wie Parallelen, die sich im Nichts verlieren.
Das wäre noch das kleinere Übel. Aber zwischendurch kommt es zum Wortwechsel, und es gibt bekanntlich Worte, die verhängnisvoll und obendrein nicht einmal wahr sind. Oder jedenfalls nicht ganz wahr. Entführe ihr erst einmal das Wort, sie liebe mich nicht oder, sagen wir, sie könne nicht mit mir leben, dann wäre alles entschieden, denn könnte sie das am nächsten Tag widerrufen? Also wie ich sagte, im Leben kommt alles auf die Form an. »Ich hasse dich« - darin kann Wahrheit liegen. Lasse ich indessen die granadischen Nächte als Zeugen gelten, verhält sich die Sache schon anders. Und darum lohnt es sich, vorsichtig zu sein.
Und im übrigen, wo gibt es denn zwei Menschen, die vollkommen zueinander passen, wer kann mir solche Glücklichen zeigen? Jederzeit und überall auf der Welt muß man viel ertragen können, so ist es und nicht anders.



KiadóVerlag Volk und Welt, Berlin

minimap