Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tóth Árpád: Vicino al fuoco che soffia (Duruzsoló tűznél Olasz nyelven)

Tóth Árpád portréja

Duruzsoló tűznél (Magyar)

Mint messzi China földjén vasúti bús karambol,
Ujságban furcsa hír csak, s nem tépi idegem,
Mert tán nem is való, oly messzi s idegen,
Úgy rémlik most az élet, amely röpül és rombol...

Emlékek látogatnak szelíd gyermekkoromból,
Tünődöm tűnt szobákon, szavakon, szíveken;
Emlék! sok drága szénrajz avatag íveken,
Szénnel a múlt üszkéből, finom porló koromból...

Duzzadva kél a hold künn az alvó, halvány dombról,
S ragyogva leng túl minden vak földi sokadalmon:
Zűrös vásár fölött szép, elszabadult ballon!

Nézem, s tünődő, álmos mosolyom kérdi: vajjon
A tűz duruzsol-e, vagy bánatomat hallom,
Mely karmait bevonta szivemben, és dorombol...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Vicino al fuoco che soffia (Olasz)

Qual scontro di treni nella Cina lontana

Ch'è strano trafiletto e non mi sfiora

Ché neppur forse vero, sì alieno e remoto,

Tal ora parmi la vita che vola e si fa vana...

 

Memorie affiorano dall'infanzia soave,

Vago in perdute stanze, parole, cuori.

Ricordi! Su fogli ingialliti tanti tratti

D'ormai spenti carboni, fuligine fine...

 

Dal colle pallido che dorme si leva la luna,

Bel pallone sfuggito sul convulso mercato,

E fulgida si libra sulla cieca folla terrena.

 

La guardo e chiede il mio sorriso trasognato:

Che soffia è il fuoco oppure è la mia pena,

Che inguainate in cuor le unghie, fa le fusa?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.emmedibi.it

minimap