Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Baka István: Testamentum (Testamentum Olasz nyelven)

Baka István portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Testamentum (Magyar)

Ha meghalok, a nyirkos pétervári 
Talajba engem ne temessetek! 
Porhüvelyem enyhébb vidékre vágyik, - 
Itt még a hant is szürke és rideg. 

Ha feljönnék kísérteni síromból 
(Csak levegőzni, mert nyomaszt a föld), 
Megsüketülnék a dühös Kirovtól, 
Ahogy Kobára átkokat süvölt. 

A piszkarjovi dámán, mint darázsraj, 
Fürtökben lógna millió halott; 
Megfagytak, éhenhaltak a blokádban, 
S harsogva szidják Hitlert, Zsdanovot. 

Körültáncolna meggyilkolt, kivégzett 
Forradalmárok, cárok serege, 
S százezrivel a lágerjárta lélek: 
Szibéria jeges lehelete. 

Inkább a forró déli sztyeppe áldott 
Füvén szórjátok szét a hamvamat, 
Hol polovec, tatár, kozák csatázott, 
S békét kötöttek rég a föld alatt. 

Vagy egy kis Moszkva-széli temetőbe, 
Hol bíborszínü bokrok, laboda 
Között pihent le Másám csöpp időre: 
Feltámadásig, - ássatok oda! 

Burok-koporsó rejtsen embrióként! 
Gyökér-köldökzsinór köt össze itt 
A Föld-Anyával, - szívom majd a hólét: 
Vérét az Utolsó Ítéletig. 

Angyalkürt ébreszt vagy az Auróra 
Ágyúszava, mindegy lesz énnekem, 
S az is, hogy mennybe szállok vagy pokolra 
Taszít alá közömbös végzetem. 

(1993)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.baka.hu

Testamentum (Olasz)

Se morirò, non seppellitemi
Nel suolo umido di Pietroburgo!
Qui perfino la zolla è grigia e fredda,
La mia salma anela a un clima blando.
 
Se dovessi tornare come uno spettro,
(A prender aria, m’opprime la terra)
Diventerei sordo dal Kirov il furioso,
Mentre sparge maledizioni sul Koba.
 
Sulla dama di Piskarev, come sciame d’api,
In grappoli penderebbero i milioni di morti;
Son congelati, son morti nel blocco, di fame,
Urlando inveiscono contro Zsdanov e Hitler.
 
Mi danzerebbe intorno un esercito di zar,
Di rivoluzionari, – tutti giustiziati e uccisi,
I detenuti dei lager, a centinaia di migliaia:
Alito ghiacciato della profonda Siberia.
 
Piuttosto, spargete le mie ceneri sull’erba
Benedetta della riarsa steppa meridionale,
Dove cumani, tartari, cosacchi combatterono,
E sotto terra da tempo avevan siglato la pace.
 
O in un piccolo cimitero, alla periferia di Mosca,
Tra i cespugli e atriplice color porpora, dove
Per un tempo piccolo si riposò la mia Masha:
Sino la resurrezione, – là mi dovete seppellire!
 
Che mi celi come un embrione un guscio – bara!
Radice – cordone ombelicale mi legherà con
La Terra Madre – sugherò la neve sciolta:
Il suo sangue, sino all’Ultimo Giudizio!
 
Mi sveglierà la tromba degli angeli o il suono
Dei cannoni dell’Aurora, per me farà lo stesso,
Anche il sapere, se finirò al paradiso, o se il mio
Destino impassibile mi condannerà all’inferno.
 
(1993)



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap