Fölemellek hogy lássanak kőből vagy te elrejtett karmokkal és fényerekkel a homlokodon a hang és szín törvénye nem idegen nekem és meghatározza előttem a tájat
lassú mozdulások az unalom felhői esőznek
ellenségeink átlátszó tagokkal ülnek a kanálisok rácsain
megzsúfolt pillanat
a harcok trombitái összetörtek
anyja mellén kövéren csüng a magzat ki tudja mi lesz belőle
a könyörületes ábrázatot keresem akit valaha jól ismertem gazdátlan tányér az asztalon
a fa hegyén egyedül él a madár és fekete éneket sír
nyissuk ki az ablakot ahonnan a győzelem embereit látni
összetartozás szavai kikelnek a homokban
mellettem vagy és a tied vagyok énekelj a sötét házak között örömünk vitorlái lobognak.
