Páskándi Géza: Strofe irregolari dedicate a Radnóti (Szabálytalan strófák Radnótihoz Olasz nyelven)
|
Szabálytalan strófák Radnótihoz (Magyar)„Sárral kevert vér száradt fülemen.”
Mit ér sáros, véres fülével egy ártatlan s magyar. Ártatlanság: magában is nevetség, hát még súlyaival!
Az ártatlanság tudod, mit ér? Tengerbe folyt édes víz-ér. És mennyit ér az angyal-arc? Köpet égesse, flegma-kvarc. Mit ér, tudod, a jóhiszem? Vámon elveszik, ha réven átviszem. S tudod, mit ér, ha mókust bámul sokáig az ember? A vadász már nem a kis bundást tartja szemmel, hanem téged s nyomodra kap. Mit lebkeség, szeszély, fuvallat, s a nonszensz: tiszta táj. A hexameter? Egy ember, sok ember...
Mit ér az, ami fáj? A bárányvér, midőn farkas is már nyaldossa sebeit... Mit ér szökellő jambusod, ha rágalom kúszik zászlórúdon is, egyebütt, - és mit - űrös morajban egyszerű derűd? Áldozat, Szent Naivitás, mit ér? Ha Kívületek nincsen fehér? Mert mit bánnám én a piszkot is, ha minden mocskos lenne már: a hó, a dér, a hattyú és sirály. De látod, tiszta vagy te is. Mit ér nyílt mező - gyolcsos homlokod?
Lent a sárban Te már jobban tudod.
|
Strofe irregolari dedicate a Radnóti (Olasz)“Sangue misto al fango, mi s’è inaridito sulle orecchie.”
Quanto vale con le oreccie fangose e coperte di sangue, un uomo ungherese se è innocente. Innocenza, fa ridere da sola, figuriamoci con tutto il suo peso!
L’innocenza, lo sai, quanto vale? Quanto un rigagnolo di acqua dolce giunto al mare. E quanto vale un viso – d’angelo? Che sputo lo bruci, flemma – quarzo. Lo sai, quanto vale la buona fede? Alla dogana lo confiscano se lo voglio traghettare. E lo sai, quanto vale, se l’uomo osserva a lungo un scoiattolo? Il cacciatore, non tiene d’occhio il piccolo peloso, ma te e ti segue le orme. A che pro la leggerezza, il capriccio, l’anelito il senza senso, il paesaggio lindo. L’esametro? Un uomo, tanti uomini…
Quanto vale, quel che duole? Il sangue dell’agnello, quando oramai anche il lupo si lecca le ferite… Quanto vale il tuo giambo guizzante, se la calunnia struscia perfino sull’asta del vessillo, e anche altrove… quanto vale – la tua serenità semplice nel mormorio vacuo. Sacrificio, Ingenuità Santa, a cosa serve? Se Oltre a voi non esiste il candido? Non mi importerebbe più, neanche lo sporco, neanche se tutto fosse lurido: la neve, la brina, il cigno eil gabbiano. Ma vedi anche tu sei pulito. Quanto vale il campo aperto – la tua fronte fasciata?
Làggiù nel fango, Tu lo sai oramai meglio.
|
