Benő Attila: (il cielo pomeridiano) ((délutáni égbolt) Olasz nyelven)

Előbb a fehér lovak patái

oszladoznak,

Majd lábuk lesz egyre hosszabb.

Sörényük ködoszlása legvégül.

És csak a szél nyargal tovább

körvonalak nélkül.

Per primo si sfaldano gli zoccoli

dei cavalli bianchi,

Poi, sempre di più s’allungano le loro gambe.

Infine si dissolvono le loro criniere.

Solo il vento continua a galoppare

senza contorni.