Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Benő Attila: Millstein (Millstein Olasz nyelven)

Benő Attila portréja

Millstein (Magyar)

A túlságosan hallgatag,
önérzetes visszafogottság.
Bajtársainak egy balgatag.
Annak, aki lát:
sejtelmes világ.
Rejtőzködő borongás,
visszafogott ragyogás.
 
Zöld szemében
egyszervolt házak állnak,
kiolthatatlan,
élénk otthoni tájak.
 
Átnézne a monoton órákon
mint egy újabb rémálmon
– kötéltáncos billenő világon
 
Éjjel, álmában többeket zavar
összevissza beszél,
egy ismeretlen, holt nyelven szaval.
 
Teleholdkor az ágyából felkel,
és elindul csukott szemmel
megküzdeni a valós rémekkel.
 
Nappal szinte senkihez se szól.
Csak a Diákkal beszél olykor.
 
Készül elmondani neki,
hogy az Ádám név földet jelent.
Földet, mely elporlad,
elsüllyed, és újra megjelen.
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
KiadóErdélyi Híradó Kiadó
Az idézet forrásaEgy század arcai
Megjelenés ideje

Millstein (Olasz)

È il troppo taciturno,
rispettoso autocontrollo.
Per i suoi compagni è uno stolto.
Per colui, che vede:
un mondo inquietante.
Melanconia celata,
brillantezza trattenuta.
 
Nei suoi occhi verdi
le case d’un tempo,
inestinguibili
gai paesaggi di casa.
 
Guardare oltre le ore ripetitive,
come se fosse un incubo nuovo
- funambolo sul mondo ribaltante.
 
Di notte, nel sonno, disturba molti
parla a vanvera,
recita in una sconosciuta lingua morta.
 
Quando c’è la luna piena si alza dal letto,
e s’avvia con gli occhi chiusi
a combattere i spettri veri.
 
Di giorno quasi a nessuno rivolge la parola.
Solo col Diák parla qualche rara volta.
 
Si prepara per raccontargli,
che il nome Adamo vuol dire terra.
Terra, che si disintegra,
s’affonda, e ricompare di nuovo.
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap