a szél az éjszaka a végtelen havazás talán
ezek a vadromantikus dolgok igen ezek talán és
a hold a vakító fekete nap és a sötétség
mélyén suhogó átvérzett köpenyek – látod
látod ilyen könnyen írom már a verset
hát ilyen könnyen csúszol ki a készségesen
zuhogó szavak közül a semmibe. közben csak mennek
mennek az éjszakák mint arctalan komor katonák
vonulnak a rettegéstől megáradt falak között az éjszakáim
amit meg lehet mutatni, nem lehet elmondani
éjszakáim megáradt falai között vonulnak a rettegéstől
arctalan komor katonák mennek csak mennek az éjszakák
mennek a semmibe. közben zuhogó szavak közül
készségesen csúszol ki: hát ilyen könnyen
a verset már ilyen könnyen írom – látod
látod zuhogó köpenyek átvérzett sötétség mélyén és
a nap a vakító fekete hold és talán ezek igen
a vadromantikus dolgok talán ezek
a végtelen havazás az éjszaka a szél
