Tornai József: Mr. T. S. Eliot fait cuire des macaroni (Mr. T. S. Eliot tésztát főz Francia nyelven)

Azt a reccsenést hallani kell
A csöveket sorra kettétöri,
hogy beleférjenek a fazékba,
két marokkal szórja bele
a fehér villanytűzhely fölött a vízbe.
A víz forr, zubog, a tészta
a fazék aljára süllyed.
Mr. Eliot egy pillantást vet
a konyhaablakon át a parkba:
kint esik az eső,
a fák oldalán jócskán csurog a víz,
a pázsit borzas, méregzöld
Sargasso-tenger.
Erről jut eszébe a fazék.
Ennyi elcsodálkozás elég volt,
hogy a tészta följöjjön
a víz tetejére.
Amerikai tésztaszűrővel szedi ki
az ugráló szálakat,
a csapból hideg vizet ereszt rá.
„Ezt tudni kell,
különben összeragad” – írja este felé
Mr. Eliot a barátjának.
„A legérdekesebb mégis az,
mikor a száraz tészta-csövek
recsegve kettétörnek:
ebben valahogy
magunkra ismerünk.”

Il faut avoir entendu ce craquement.
It brise bien tous les macaroni en deux
afin qu'ils entrent bien dans la marmite,
il les jette à pleine poignée
dans l'eau, sur he blanc réchaud électrique.
L'eau bout, bouillonne, les macaroni
tombent dans le fond de la marmite.
Mr. Eliot jette un coup d' œil
par la fenêtre dans le parc :
dehors, il pleut,
l'eau ruisselle an flanc des arbres,
le gazon est tout ébouriffé, mer
des Sargasses vert-de-gris.
Ça lui rappelle la marmite.
Ce peu de distraction suffit
pour que les macaroni remontent
à la surface de l'eau.
Avec une passoire américaine it repêche
les macaroni frétillants,
il fait couler dessus l'eau froide du robinet.
"Il faire ça,
sinon, ils collent" écrit Mr. Eliot à son ami,
quand vient le soir.
"Mais le plus curieux c'est
quand les tubes secs
se brisent en craquant :
en cela, d'une certaine manière,
nous nous reconnaissons."