Ladányi Mihály: Chanson (Sanszon Olasz nyelven)

Ha már öreg leszek:
lesz öt macskám, és kilenc ebem,
és lesz, aki mócsingot mér nekik,
igen, lesz majd egy hentesem...

Igen, talán ha már öreg leszek,
s a villakertben látom játszani őket,
a törpék és a szökőkút között,
igen, s na persze: el-elrévedek –

Most aztán végképp furcsa lenne, ha
prófétaként végezném, zsinegen,
s nem lenne villakertem, se ebem,
se macskám, se hentesem...

Ó, persze, mondanák a macskagazdikák,
na, persze, mondanák a kutyagazdikák,
hát, persze, mondanák a villagazdikák,
így végzi mind, mondanák, hát igen.

Valamit tenni kell már, azt hiszem,
mielőtt ideér a Semmisem,
óh macskagazdikák, óh, villagazdikák, 
valamit tenni kell itt, hát igen.

Quando sarò vecchio:
avrò cinque gatti, e nove cani,
e ci sarà chi per loro doserà la carne,
si, avrò un macellaio…

Si, forse quando sarò vecchio,
e li vedrò giocare nel giardino della villa,
tra nani e le fontane,
si, ma certo: a volte vagheggio –

Or’ sarebbe davvero strano
se finissi come il profeta, alla corda,
e non avessi né giardino, né cane,
né gatto, né macellaio…

Oh, certo, direbbero i padroncini dei gatti,
sen’altro, direbbero i padroncini dei cani,
beninteso, direbbero i padroncini delle ville,
cosi finiscono tutti, direbbero, eh già.

Bisognerà far qualcosa, credo,
prima che arrivi il grande Vuoto,
oh, padroncini dei gatti, padroncini delle ville,
qui bisognerà far qualcosa, eh già.