Hajnal (Magyar)
A csönd lüktet a félhomályban, hulló lombokat ringatón, szépségektől terhesen, mint ahogyan ver a szívem. Hajnalodik - a nappal ásít álom-ittasan, fél-éberen, akárcsak én; - táguló tüdejébe szívja a kocsonyásan-remegő ködöket, s mint az ember szeme, - ha könnyíthet lelkén, gondjai kevesbednek -, lassan tisztul a táj.
Várom, hogy mozduljon a hajnal, friss lendülettel lépjen a világosság felé, a hajnal is vár engem. Farkasszemet nézünk. Tétovázunk, biztatgatjuk egymást. Nehéz az első lépés, csábító a kába álom.
De aztán mégis: egymásra nevetünk, s megindulunk vidáman, kéz a kézben, mint szerelmesek, hogy huszonnégy órán keresztül gyűjtsük az erőt és a kedvet, amellyel holnap - újrakezdjük.
(1957) Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://mek.oszk.hu |
|
Zora (Szerb)
Kao što moje srce kuca, ljuljajući lišće u padu opterećeno lepotama u svitanju tišina kljuva. Zora je – snom opijeno u polusnu zeva dan kao i ja; – u raširena pluća poput sulca drhtavu maglu uvlači i kao ljudsko oko – ako može dušu olakšati, kad se smanjuju brige –, kraj se polako bistri.
Čekam da se zora pomeri, neka svežim naletom krene prema svetlosti, i zora me čeka. Izazivajući se merkamo. Kolebamo se, jedan drugog bodrimo. Težak je prvi korak, mami onesvešćen san.
Onda ipak: nasmešimo se i vedro krenemo, rukom u ruci, poput zaljubljenih, da kroz dvadesetčetiri sata sakupimo snagu i volju kojom sutra – opet počinjemo.
(1957)
Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://feherilles.blogspot.com |
|