Beney Zsuzsa: A burok

A jelen milliárd, számlálhatatlan
színe, szaga, és mindaz, ami nem
szag és nem látvány, hanem mint más valóság
durván súrolja bőrünk, az, ami

olyan sok, hogy már észrevehetetlen
mind az én s a világ közt épiti
végtelen rekeszeit e határnak
mindez velünk vész el ha meghalunk?

Vagy épp ennek porából nő a semmi,
az elmúlt idő mely körülveszi
földünket? Felhők foszlott fonalából
szövi pókhálóját a létezés.