Beney Zsuzsa: A vendég
A vendég (Magyar)Párnámon alszik, elzavarhatatlan, mint macska, úgy dagaszt lábaimon minden éjjel. Már test, megfogható. Úgy ölelem, oly kétségbeesetten mint már nem vágyakozó szerető kit épp a vágy hiánya, a magány kényszerít a másikra rátapadni. Mitől félek jobban? Hogy eltűnik vagy attól, hogy örökösen jelen van? Mielőtt ismertem, erdőn, mezőn úgy jártam, úgy suhantam mint a szél, menekültem, mint Koré, álruhában.
|