Beney Zsuzsa: Képek

Képek torlódnak képre. Fogható
durva afrikból szőtt zsákvászon fölé
pókhálók, alig láthatók, s azok
melyeknek éleit és sarkait

szél fujja el: légvárak tornyai.
Csillognak de eltűnnek életünkből.
Létünk sötétje alájuk temetve.
Vagy mi álmodnánk éjről éjre őket?

Ránkroskadnak. Nem szabadulhatunk.
Nem tudjuk, ők szúrják-e át pupillánk,
vagy csak tükörképek a szemfenékről,
vagy mi látjuk létnek a nem is létezőt?