Beney Zsuzsa: A csend

Még hallatszott a csend. Még milliónyi
szárny és fűrezzenés, a levegő
kristályai egymáson-zizegése.
alvók lélegzete, az álmodók

úszó szárnyalása vagy zuhanása.
Az éjszaka bársonysötét zenéje,
süllyedése a porhanyós anyagba
magába fogadni a hangokat.

Csak a haldokló test elhallgatása
némítja végleg el a dermedő világot.
Nem a befagyott tenger -- ő, aki
nem mondhatja ki többé a szót: tenger, vagy Isten.