Balla Zsófia: Dotle živiš (Ameddig élsz Szerb nyelven)

Amíg az ősz a sziklavár
amíg a fecske visszajár
Csak addig élsz
csak addig élsz
amíg lerogy a gesztenye
parázs a forró avaron
amíg kihűl a tó vize
hal szeme szűkül kékül
a tó az őszben kifakul
és ringva jár a köd szelíd
kutyák ugatnak tépdesik
az ehetőt rossz lábbelit
szegény rokonok fölveszik
Csak addig élsz míg mondhatod
van házad és van asztalod
mögötted gumitalpú árny
hangodon sókristály sirály
az ablakodban rózsa ég
fehér üvegből vízpalást
hogy átöleld a tornyokat
hogy este betakard anyád -
Csak addig élsz míg van kivel

Házadból majd a zaj kiver
hideg tél fogja lábadat
fagy rángatja kabátodat
csókák röpítnek négy kerék
összeráz földdé légy derék
bogáncssűrű vezényszavak
csapdossák szíved Hófalak
Csak addig élsz míg bőrödet
fagy égeti az őrödet
a szégyen mint a hallgatás
húsodba kap a földbe ás
csak addig élsz
csak addig élsz
amíg e földön
míg a félsz
ott suttog minden hajnalon
ősz-vonaton sínhajlaton

a szíved bírja bírja még
a megnevezett kisdedé
akit karodban átölelsz
síkos az ősz
csak vele élsz

Dok je jesen palata
dok se lasta vraća
Samo dotle živiš
samo dotle živiš
dok se sruši kesten
žar na vrućem ševarju
dok se voda jezera ohladi
oči ribe sužavaju poplave
jezero u jesen izbledi
i pitoma magla kruži
psi laju kidaju
jestivo isluženu cipelu
siromašni rođaci nosaju
Samo dotle živiš dok smatraš
poseduješ kuću i nameštaj
iza tebe senka gumenih tabana
na tvom glasu ptica kristalizirana
u prozoru ti ruža gori
vodeni plašt od belog stakla
da bi tornjeve grlila
da bi uveče majku pokrila –
Samo dotle živiš dok imaš nekoga

Iz kuće isteraće te graja
noge ti hladna zima hvata
kaput mraz ciba
čavke te hitaju u zemlju četiri kotača
pretvaraju budi valjana
poput čička guste naredbe
srce ti snežne Stene ranjavaju
Samo dotle živiš dok ti kožu
mraz žari a stražu tvoju
sram kao šutnja
mišiće te zgrabi u zemlju ukopa
samo dotle živiš
samo dotle živiš
dok na toj zemlji
zebnja
svake zore na svakom vozu jeseni
na svakom prevoju tračnica krešti

drži se još ti se srce drži
pripada detencetu
koga rukama grliš
klizava je jesen
samo s njim živiš