Emőd Tamás: Írás a palackban

Tornyán a jajnak, tájfunján a könnynek,
genézisén egy új, nagy vízözönnek,

céltalanul hánykódva fenn a gályán,
e szörnyű korszak vér és könny-dagályán,

mint a hajós a hírt, palackba zárva,
versben dobom e végbúcsút az árba,

hogy túl homályon, terroron, halálon,
egy jobb jövőben Hozzád eltaláljon,

kiben hasztalan hittünk és reméltünk,
szabad part, akit soha el nem értünk,

hazánk az első víg kentaur óta,
klasszikus bölcsőnk, művelt Európa,

* * *

Búcsúzunk tőled, mielőtt éj föd be,
akik itt lámpát lengettünk a ködbe,

fény-jelekül egy jobb jövő fiának,
gályára láncolt rabjai a mának,

kiknek viharba vesztek koszorúi,
e barbár kor értelmes szomorúi,

akik itt mindent láttunk s tudva-tudtunk
és kiáltoztunk, mielőtt lebuktunk,

akik örömre, napfényre születtünk,
de átbogött a mély pokol felettünk:

mielőtt sorsunk vak közönybe fásul
küldjük e pár sort végső híradásul.

* * *

Túl minden Jóremény-fokán a létnek,
vontató padján a gályafenéknek,

úgy élünk, mint a trágyában a barmok,
mint a ketrecben összecsukott majmok,

égnek borzadnak a fülek, a szőrök,
de kuss, a rácson átdöfnek az őrök,

ember-rangunkat régen elfeledtük,
már a saját vérünket is megettük,

hiába minden küszködés, igyekvés,
itt meg kell dögleni, itt nincs menekvés,

hiába gyújtunk fényt itt örök óta:
elhagytál minket, művelt Európa!

* * *

Tornyán a jajnak, tájfunján a könnynek,
genézisén egy új, nagy vízözönnek,

mint a hajós a hírt, palackba zárva,
versben dobom e végbúcsút az árba,

midőn eltárta torkát már a Fátum…
Ezerkilencszázharmincnyolc a dátum.