Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

B. Tomos Hajnal: Contadini (Parasztok Olasz nyelven)

B. Tomos Hajnal portréja

Parasztok (Magyar)

Naphosszat, élethosszat 
morzsolva a földet, 
megmunkál bennünket, 
megtermeljük a bűnbocsánatot 
azoknak is, akik nem értik 
a hagyma-szalonna-kenyér-életet. 
A munka megnyugtat 
és kiszolgáltat a múltnak. 
Az átok úgy szép, 
ahogyan kaptuk, 
és már tudjuk: 
a nincstelenség öröklődik. 
Homlokról bakancsra 
gördül az ősi harmat –
önmagunkat ítéltük 
erre a vérben forró 
átadandó poros kínra, 
mely földet, testet 
át- és átjár örök körforgásban. 
Ne higgyétek, 
nem sirattuk el soha 
a megrendezett boldogságot; 
nem cseréltünk világnézetet 
a műveltebb többséggel, 
s nem visszük magunkkal 
a soha meg nem élt álmokat. 
Pacsirta magas ég alatt 
vérünk az örökkévalóságban, 
menendő lábunk a barázda szélen, 
sír szélén, 
egyikünk-másikunk beleszédül, 
de meg nem szűnik a sorsunk.



FeltöltőCZIRE Szabolcs
Az idézet forrásaA mérleg hava
Megjelenés ideje

Contadini (Olasz)

Per giornate intere, sgretolando la terra
per tutta la vita,
ci forgia,
coltiviamo l’indulgenza
anche per coloro, che non capiscono
la vita fatta di lardo – pane - cipolla.
Il lavoro appaga,
ci assoggetta al passato. 
La maledizione è bella così
come l’abbiamo ricevuta,
e lo sappiamo già:
l’indigenza è ereditaria.
La rugiada ancestrale dalla fronte
scorre sul scarpone –
abbiamo condannati noi stessi
a questa tramandata, nel sangue bollente,
polverosa tortura,
che pervade la terra, il corpo,
in una rotazione eterna.
Non crediate,
non abbiamo compianto mai
la felicità organizzata;
non abbiamo cambiato concezione del mondo
con la maggioranza istruita,
e non portiamo con noi
i sogni mai vissuti.
L’allodola sotto il cielo alto
nostro sangue nell’eternità,
i nostri piedi si muovono ai bordi del solco,
ai bordi della tomba,
qualcheduno di noi finisce dentro,
ma il nostro destino non s’interrompe.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap