Rafi Lajos: Elhatárolódás

Távolra hullva a csóktól, a Nőtől,

A föld tenyerén pihenek.

Rongyokba csavart, néma sorsom

Isten kegyelmét vedli le.

Minden egy néma, halk kiáltás.

Az éj a Napba menekül.

Nyomja már negyven év a vállam.

Mégis mért vagyok egyedül?

Múltam süket jelenjén átpeng

Zord telek harcos nyomora.

A szél fúj, és önmagát fújja

az elmúlás pora.

........

Csak tegnap jöttem rá, hogy

egy kerek kő is

tudja gurítani önmagát