Rafi Lajos: Prológus

Minek lehet nevezni azt az 
állapotot, amikor az ember
érzi, hogy szétveri lassan
koponyáját a rágalom?
„Mint nagy vizek zúgása”
Őrlő agyam ez a zuhanó
társadalom.
Rám kiablják, hogy semmi
vagyok.
Mégis csak fúvom a bolond 
dalom.

Nem figyelek már,
Nincs erőm,
Kicsi vágyaimban 
Szeress, kicsi nőm.

Deres homlokomat
Belepi a kín.
Testem szétszakítja,
Kegyetlen a sír.

Csókoljál meg, babám,
Tüzem a tied.
Minden vagyonomat
Gyújtsa meg az ég.