Én már csak egyre készülődöm
pontosan megrendülés nélkül
amit láttam amit megértem
szép volt nehéz volt sokszínű
örökös készenlét vesződés
a társakkal. és önmagammal
olykor még a tárgyakkal is
ráncok buktatók fényhibák
apró zökkenők a szövegben
de hisz én mindenre ügyeltem
nem is mondhat rám rosszat senki
egyedül önmagam bírája
s makacs ura a tartománynak
mégis egyet hadd mondok el:
mikor a csillagszóró árus
elémrakta dobozait
s megkérdeztem mire jó mindez?
azt felelte - már semmire!
s megértettem rossz volt a kérdés
örülni kell a szikrák láttán
a tűzzel együtt kell lobogni
különben minden semmitérő
játékomat jobb ha elejtem
