Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Simon Balázs: Il Kaddish ancora (A kaddist még Olasz nyelven)

Simon Balázs portréja

A kaddist még (Magyar)

                          Annának

A kaddist még a nagymamád,
Bár ez, halálakor, ahogy
Szabálytalan, mint minden,
Én mondom, ő fekszik ott az
Asztalon, mossátok épp, tudni
Ahogy ilyet lehet, aszott
Gyerektestét felejteni, az
Elefántlebernyeget, nehéz, fonák
A test e könnyűsége, látnod nem
Kéne, már tudom, hogy nem felejteni
Könnyebb, emlékezni mint tényleg
Rá, a kaddist sírva mondtam el, nem
Tudtam egyben, újra kellett mindig,
Hogy legyen szent, és a Név hatalmas,
Míg örök világa tart, ilyenkor épp
Dícsérni Őt, a nagymamádkor, ezt alig
Lehet, megtörtem sokszor áldani, akit
Mindig a kaddis áldottabbnak mond
Először én is most vele, vígasztalnál,
Minden áldásnál eleve úgyis már, de most
A nagymamád fekszik az asztalon, ahogy
Mosod, mint az a tépés, jobb egy-egy szót
Csak kiszakítani.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://magyar-irodalom.elte.hu/

Il Kaddish ancora (Olasz)

Per Anna

Il Kaddish, in occasione della morte
Della tua nonna, sebbene questo
Sia irregolare, come del resto lo è tutto,
Lo recito io, lei giace là sul tavolo,
La state giustappunto lavando, si sa
Come questo avviene, dimenticare
Il suo corpo da bambina avvizzita,
La palandrana elefantesca, è difficile,
E' in contrasto con la leggerezza di questo corpo,
Non dovresti vederlo, ormai lo so, che
Non è più facile dimenticarla, che ricordarla,
Il Kaddish ho recitato piangendo, non
Ce l’ho fatto tutt’insieme, dovevo ricominciare
Sempre, che sia santa e solenne il suo Nome,
Finché la sua vita eterna dura, lodare proprio
In queste occasioni, nel caso di tua nonna,
Non è possibile, mi son interrotto spesso nel
Lodarla, colui che il Kaddish sempre considera
La più beata e per la prima volta anch’io con lei,
Mi vorresti consolare, di per sé in occasione
Di ogni benedizione, ma or’ è la tua nonna che
Giace sul tavolo, per come la lavi, è come quella
Pena, è meglio estrapolare qualche parola.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap