Letört gally a porban (Magyar)
Sötét hajam ma, vagy holnap
úgy lehull, mint a tölgyfalevél.
Mindenemből csúful kifosztott
az a nyár, Mea, és ez a tél.
És az arcom, mely szép volt teérted,
megijeszt s kigúnyolja magát.
Gally voltam egy tölgyön, amelyre
a nagy bú felaggatta magát.
Letörtem s elszállott felőlem
a vihar, az eső meg a szél.
Egy-egy sóhaj, mit elhoz még néha
az a nyár, Mea, és ez a tél.
Most a porba magam beleásom,
hogy el ne vesszek: bús játékszered;
hátha erre jössz, öregen, egyszer
s elmélázva kezedbe veszed.
|
Ramo spezzato nella polvere (Olasz)
I miei capelli scuri cadranno come
foglie di quercia, un giorno o l’altro.
Oh, Mea, quell’estate e quell’inverno,
di tutti i miei averi mi avevan depredato.
Il mio viso, che solo per te era bello,
or mi spaventa e irride se stesso.
Ero un ramo sopra una quercia, che
portava la grande mestizia addosso.
Mi son spezzato e dalla tempesta,
pioggia e vento fui abbandonato.
Oh, Mea, dall’estate e dall’inverno
mi giunge solo qualche sospiro raro.
Per paura di perdermi, or nella polvere
mi incavo: io il tuo giocattolo mesto;
forse, da vecchietta passerai da queste
parti, e trasognando mi prenderai in mano.
|