Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kiss Judit Ágnes: Bosnia (Bosznia Olasz nyelven)

Kiss Judit Ágnes portréja

Bosznia (Magyar)

A szálláson végre légkondi volt,
kényelmes ágy és kora délután,
s átszűrődött a bezárt ablakon
a müezzin elnyújtott éneke.
Tán az a furcsa dallam volt az ok,
hogy újra s újra megkívántalak.
Akkor nem az élvezet volt a fő,
sokkal inkább volt a befogadás,
hogy az enyém vagy, s a tied vagyok.
Öleltelek. S álljon meg az idő,
Azt szuggeráltam magamnak, neked,
s nem hittem el, hogy ilyen nem lehet.
 
Most ősz van, és kívül-belül hideg.
Én rád, te elvágyódsz – hát így megy ez,
sic transit, meg a többi marhaság.
Fekszünk az ágyon, te háttal nekem,
és nem tudok már elképzelni sem
egy nyarat vagy a légkondi zaját,
se azt, hogy ami most van, múljon el,
és kérni sem lehet, hogy újra úgy,
és újra annyira, mint akkor, ott;
kérni csak apróságokat, talán
csak azt, hogy töltsd le a netről nekem
hallgatni a müezzin énekét.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://hycry.wordpress.com

Bosnia (Olasz)

finalmente, nell’alloggio c’era l’aria condizionata,
letto comodo e le prime ore del pomeriggio,
e attraverso la finestra chiusa filtrava
il canto prolungato del muezzin.
Forse, era colpa del canto curioso,
che ti desideravo continuamente.
Allora non è il piacere che era preminente,
piuttosto è stato l’accoglimento,
che tu sei mio, ed io sono tua.
Ti tenevo stretto. E che si fermi il tempo,
di questo che volevo convincermi, convincerti,
e non volevo credere, che ciò non è fattibile.
 
Ora è autunno, freddo dentro e fuori.
Io che desidero te, e tu, ad andar via - è così che va,
sic transit, e tutte le altre cavolate.
Siamo distesi sul letto, tu mi volti la schiena,
ed non son più capace di immaginare, né
un’estate, né il ronzio del condizionatore,
né che finisca tutto ciò, che oggi è la realtà,
non riesco nemmeno chiedere, che sia uguale,
nuovamente lo stesso, come era là, allora;
posso chiedere solo minuzie, forse soltanto
quello di scaricarmi dalla rete il canto
di muezzin, per poterlo ascoltare.
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap