Két fal között.
Első lépések a halál völgyében.
Emlékszem, talán tizenkét éves
lehettem, amikor először találkoztam
Gábriellel.
Ma sem tudom, ki ő.
Az iráni forradalmat hallgattam
a rádióban, talán éppen
téli szünet volt.
A város utcáin kóboroltam,
nem tudom, kit,
vagy mit kerestem.
Néha betértem egy könyvtárba,
vagy moziba.
Kint sütött a nap, nyüzsögtek az
emberek.
De én tudtam, hogy mindegyikük
csak egy halott bábu.
Akkor tudtam meg:
Isten kettős ügynöke
vagyok.
Senki számára nem viselhető el
a létezés, a saját létezése.
Akár ébren van, akár álmodik.
Ha rád nézek, mindig a
kudarc jut eszembe.
Bárcsak ne ismertelek
volna soha.
Isten kettős ügynöke
vagyok.
Nem ez az igazi nevem.
