Luzi, Mario: Hol egyre nő az árnyék (Dove l'ombra Magyar nyelven)

Dove l'ombra procede e le strade ristano
tra i fiori, ricordarmi le parole
e le grida dell'uomo è forse un inganno.
Ma sempre sotto il cielo consueto
ritrovo le mie tracce, il mio sole
e gli alberi remoti dal tempo
fissi dietro le svolte. E sempre,
ancor che mi sia noto il dolce segreto,
sulla polvere quieta, tra le aiuole,
m'indugio ad aspettare che sporga
un viso inenarrabile dal sole.

Hol egyre nő az árnyék, s kivirágzik
ismét az út, az emberi szavakra
emlékeznem talán magam csalása -
mégsem tudom máshol, mint otthonos
egem alatt meglelni lépteim
nyomát, utat jelző örök napom
s fáimat, hol kettéválik az ösvény.
Már értem az üzenetet, s még mindig
az álmatag porból, a kert szívéből,
mégis onnan várom tétován egy
leírhatatlan arc megjelenését.