Petrarca, Francesco: XXXIII (Keleten már lángolt…) (XXXIII (Già fiammeggiava l'amorosa stella) Magyar nyelven)

Già fiammeggiava l'amorosa stella

per l'oriente, et l'altra che Giunone

suol far gelosa nel septentrione,

rotava i raggi suoi lucente et bella;

levata era a filar la vecchiarella,

discinta et scalza, et desto avea 'l carbone,

et gli amanti pungea quella stagione

che per usanza a lagrimar gli appella:

quando mia speme già condutta al verde

giunse nel cor, non per l'usata via,

che 'l sonno tenea chiusa, e 'l dolor molle;

quanto cangiata, oimè, da quel di pria!

Et parea dir: Perché tuo valor perde?

Veder quest'occhi anchor non ti si tolle.

Keleten már lángolt a szerelemnek

szép csillaga, és az északra szálló

fényes szekér, a hét csillagból álló,

sugarakat lövelve elkerengett,

rokkához kelt anyó, amint derengett,

s borzas mezítláb fújta a parázsló

szenet: itt volt a szeretőkre váró

bús óra, melyben sírnak és merengenek.

Ekkor tűnt fel már-már halott Reményem

szívemben, és nem a szokásos úton,

mit álom zár s a nedvesujju bánat.

Mennyire más volt, mint valaha régen!

Ne félj! - mintha így szólott volna súgón -

még láthatod szemem s megnyílni számat.