Petrarca, Francesco: 159. Szonett (Szerelem! Dicsfényünket ámuljuk itt) (Sonetto CLIX (Stiamo, Amor, a veder la gloria nostra) Magyar nyelven)

Stiamo, Amor, a veder la gloria nostra,
Cose sopra natura altere e nove:
Vedi ben, quanta in lei dolcezza piove;
Vedi lume, che’l cielo in terra mostra.

Vedi, quant’ arte dora, e ’mperla, e ’nnostra
L’abito eletto, e mai non visto altrove;
Che dolcemente i piedi e gli occhi move
Per questa di bei colli ombrosa chiostra.

L’erbetta verde, e i fior di color mille
Sparsi sotto quell’elce antiqua e negra,
Pregan pur, che ’l bel, piè li prema, o tocchi;

E ’l ciel di vaghe e lucide faville
S’accende intorno, e ’n vista si rallegra
D’esser fatto seren da sì begli occhi.

Szerelem! Dicsfényünket ámuljuk itt,
Földöntúli és fennkölt, új csodákat,
Látod, belőle mennyi báj sugárzik,
S látsz égből földre küldött fénycsóvákat.
 
Látod, mily művészi gonddal borítja
Arannyal a sehol sem látott kelmét;
Lábát és szemét oly bájjal jártatja
Ezen szép domboknak árnyas sövényén.
 
A zöld fű s a tarka virágok vágyják
A vén és sötét tölgy alatt szerteszét
Kecses lába nyomát, vagy érintését.
 
Körötte a kóbor s fényes szikrától
Az égbolt lángba borul és felderül,
A szép szemeket látván örömet ül.