Petrarca, Francesco: XXXV (Magánosan, mélázó baktatással…) (XXXV (Solo et pensoso…) Magyar nyelven)
|
XXXV (Solo et pensoso…) (Olasz)Solo et pensoso i piú desert campi vo mesurando a passi tardi et lenti, et gli occhi porto per fuggire intenti ove vestigio human l'arena stampi.
Altro schermo non trovo che mi scampi dal manifesto accorger de le genti, perché negli atti d'alegrezza spenti di fuor si legge com'io dentro avampi:
Sì ch'io mi credo omai che monti et piagge et fiumi et selve sappian di che tempre sia la mia vita, che'é celata altrui.
Ma pu sí aspre vie né sí selvagge cercar non so ch' Amor non venga sempre ragionando con meco, et io co'llui.
|
XXXV (Magánosan, mélázó baktatással…) (Magyar)Magánosan, mélázó baktatással járom a csöndes, elhagyott mezőket, s szemem vigyázva les, nagy kerülőket teszek, hogy embernek nyomát se lássam.
Nem tudom elterelni semmi mással arról, mi immár oly szembetűnő lett, figyelmük: csüggedésem mind erősebb, s arcomon ég, hogy lelkem telt parázzsal:
úgy hogy, hiszem, a hegyek és a dombok, folyók és erdők tudják már, miféle rejtett siralmú élet az enyém is.
De bármi zord s vad utakon bolyongok, nincs oly vad út, hol Ámor ne kisérne, vitázva és perelve, ő is, én is.
|