Dante, Alighieri: A legtágabb égkörnél magasabbra (Oltre la spera che più larga gira Magyar nyelven)

Oltre la spera che più larga gira

passa ’l sospiro ch’esce del mio core:

intelligenza nova, che l’Amore

piangendo mette in lui, pur su lo tira.

Quand’elli è giunto là dove disira,

vede una donna, che riceve onore,

e luce sì, che per lo suo splendore

lo peregrino spirito la mira.

Vedela tal, che quando ’l mi ridice,

io no lo intendo, sì parla sottile

al cor dolente, che lo fa parlare.

So io che parla di quella gentile,

però che spesso ricorda Beatrice,

sì ch’io lo ’ntendo ben, donne mie care.

Vita Nuova XLI

A legtágabb égkörnél magasabbra

hat fel szivemnek minden sóhajtása:

új értelem, melyet Ámor sirása

plántált belé, repíti ily magasba.

S midőn felér, hová a vágy ragadta,

egy hölgyet lát ott, szép fogadtatásban,

s oly fényességes égi ragyogásban,

hogy a zarándok lelket megragadja.

Úgy látja Őt ott, hogy abból semmit se

érthetek én, midőn gyászos szivemnek

könyörgésére elbeszéli végre.

Tudom, hogy így csak egyet emlegethet,

nevét is mondogatja: „Beatrice",

s ezt, drága hölgyek, már nagyon megértem.