Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Buttitta, Ignazio: A béke (La pace Magyar nyelven)

Buttitta, Ignazio portréja
Rónai Mihály András portréja

Vissza a fordító lapjára

La pace (Olasz)

La vitti ntra la vucca di Maria
la paci,
ntra li capiddi biunni di so figghiu
la paci,
sutta la cruci e supra di lu celu
la paci.

La ntisi ntra lu cantu di l’aceddi,
ntra lu silenziu di li notti bianchi;
ntra li cimi di l’arbuli pusava,
calava nterra
e l’erba accarizzava,
vagnava li simenzi,
li radichi funnuti arrifriscava.

La vitti ntra lu chiusu di li mànnari
allisciari
lu pilu biancu di l’agneddi,
lu mantu di li voj,
la lana di li pecuri ammanzuti:
faceva lu ballettu
dintra la canna di lu friscalettu
di lu garzoni di lu picuraru.

Passava luminosa pi li campi
quadiannu lu jazzu a li cunigghi,
li tani di li vurpi;
si ngnuniava dintra li puddara
arraspannu lu pizzu a li gaddini
sparmannu l’ali a li ciocchi aggiuccati.
Trasìa dintra li casi
e, ntra lu scuru di lu sonnu,
li jnchìa di luci;
aggiustava lu velu di li nachi,
s’appujava la testa a lu capizzu
di l’omini abbattuti.

La vitti mmenzu di li campusanti
la paci,
addinucchiata vicinu li cruci,
parrava cu li morti senza vuci,
si l’abbrazzava senza vrazza e manu,
ci asciugava li lacrimi
senza panni e cuttuni.

La vitti all’alba
sciogghiri lu ncantu,
grapiri li finestri di lu munnu
cu la magia di la so putenza:
un salutu a lu suli,
un salutu a li stiddi,
dari cantu a l’aceddi,
sonu a li vattala,
suspiru a li venti,
tonu a li campani,
l’avvju a li mànnari,
lu friscu a li treni,
lu ciatu a li mantici,
lu focu a lu carbuni,
la forza a li mutura,
all’omini lu passu
e la spiranza.

Paci,
ca ti sucai la prima vota
dintra lu pettu bincu di me matri.
Paci,
ca ti liggìi ntra l’occhi d’idda
e ti tastai a li primi vasati.
Paci ca mi nzignasti cu la manu
a mòviri li pedi ad unu ad unu.
Paci,
ca m’arruspigghi a lu matinu
e mi porti lu sonnu di la sira.
Paci,
ca tuttu duni e nenti voi,
abbràzzati lu munnu
e lassa a mia.

Sfarda sta negghia
càrrica di sangu
chi passa pi lu munnu.
Li matri addinucchiuni
cu li carusi mbrazza,
chiàncinu e ti disìanu.
L’omini, li vrazza all’aria,
gridanu: paci!

Cummuogghia d’ali bianchi di palummi
lu celu d’ogni terra.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.peppinoimpastato.com

A béke (Magyar)

Ó, láttam én szép ajkán Máriának
a békét -
és szöghaján is láttam kisfiának
a békét
és égen-földön láttam, hol kiáradt -
a békét.

Hallottam én őt énekesmadártól
s álmatlan csöndjén éber éjszakáknak,
ott ült a fák hajába' szépen,
leszállt a földre is,
becézni a füvet,
füröszteni csírát,
ápolni mély-mély gyökeret is ott lent.

Őt láttam én karámok négyszögén is,
ahol a bárány
fehér szőrét cirógatá meg,
a marha bőrét
s szelíd birkáknak vastag, sűrű gyapját -
és táncra is kelt
a bojtárgyereknek
könnyű sípszavára.

Láttam, bejárta fényben a mezőket,
hője átjárta rejtekét nyulaknak,
az erdőn rókák lyukát,
benn a faluban
a baromfiólban
melengette a kotlós szárnya-alját.
Beszökött a házba
s az emberek álmát
eltölté sugárral,
elrendezte a függönyt is a bölcsőn
s munkába-fáradt népek feje alá
gyűrte a vánkost.

S a temetőn is láttam őt -
a békét:
letérdepelt ő a keresztek mellé,
holtakhoz szólt a földbe hangtalan,
karolta őket ott lenn kartalan,
s könnyeiket szárogatta
lágyan, keszkenőtlen.

S láttam hajnalonta,
hogy' oszlatta az éjjelt,
a világ minden ablakát kitárta
erőinek fényes varázshatalma
csókot dobott a Napra,
csókot a csillagokra,
madarat dalra költött,
friss csobogásra csermelyt,
a szellőt sóhajokra
és szóra a harangot,
az aklot kinyitotta,
a mozdonyt füttyre hítta,
a tüzet lobogásra,
az üllőt kopogásra,
a motort robogásra,
az embert új utakra,
friss, jó reménységre.

Béke -
fehér melléből anyám kiskoromban
engem tevéled táplált.
Béke -
az ő szemében téged láttalak
s rólad beszélt a csókja.
Béke - vigyázó két kezeddel
te tanítottál járni.
Béke -
te ébresztesz föl reggel,
hogy este majd elaltass.
Béke -
ki mindent adsz s el semmit sem veszel,
hagyj engem el -
de öleld jól át az egész világot.

Csak ezt a vérködöt,
mely rajta terjedez,
fúdd szét felőle!
Anyácskák térdenállva,
fiacskák karkitárva,
zokogva szólongatnak.
A férfiak meg égre tárt karokkal
kiáltják: - Béke!

A kerek eget, a kerek világot
borítsa hát be fehér galambszárnyad.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. M. A.

minimap