Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Moretti, Marino: Poggiolini (Poggiolini Magyar nyelven)

Moretti, Marino portréja
Rónai Mihály András portréja

Vissza a fordító lapjára

Poggiolini (Olasz)

Oh, Poggiolini! Lo rivedo ancora
con quel suo mite sguardo di fanciulla,
e lo risento chiedermi un nonnulla
con una voce che... non so... m'accora.

Che cosa vuoi? Son pronto a darti tutto:
un pennino, un quaderno, un taccuino,
purché tu venga per un po' vicino
al cuore che ti cerca dappertutto.

Oh non venirmi accanto come sei
ora: avvocato, chimico, tenente,
ché cercheresti invano nella mente
il mio ricordo dandomi del lei!

lo non voglio saper, fratello, come
passaron gli anni sopra la tua vita:
voglio l'occhiata timida e smarrita
che rispondeva, un giorno, al tuo cognome.

Voglio che tu mi renda per un'ora
la parte del mio cuor che tu non sai
di posseder, da tanto tempo ormai!
e noi saremo i due compagni ancora!

Noi siederemo ad uno stesso banco
riordinando i libri a quando a quando,
e rileggendo un compito, e guardando
sul tavolino un grande foglio bianco...

Il registro, a cui tutti eran diretti,
quando c'interrogavano, gli sguardi;
io lo sapevo a mente... Leonardi,
Massari, Mauri, Méngoli, Moretti...

Il registro coi voti piccolini
nelle caselle dietro i nomi grandi,
tu lo sapevi a mente... Nolli, Orlandi,
Ostiglia, Paggi, Poggi, Poggiolini...

Dio, che tristezza ricordare questi
nomi d'ignoti a cui demmo del tu!
nomi che non si scorderanno più,
perché in fila così, perché modesti!

O Poggiolini, che fai tu, che pensi?
Forse tu vivi in una tua casina
odorata di latte e di cedrina,
e sguardi e baci ai figli tuoi dispensi!

Forse la sera giuochi la partita
fino alle dieci e mezzo (anche più in là!)
con la moglie, la suocera... e chissà,
forse con Poggi o Méngoli! ...La vita!

lo nulla. Quello che fu mio lo persi
strada facendo, quasi inavvertitamente;
e adesso, se ho un foglio e una matita,
faccio - indovina un po' - faccio dei versi! -



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poesie.reportonline.it

Poggiolini (Magyar)

Jaj, Poggiolini! Most is látom enyhe,
lányos szemed - és hallom hangodat már.
Tán kérsz valamit? Bármi hangot adnál,
jaj, Isten tudja, fájón szúr szivembe.

Mi kéne, mondd? Odaadom a legszebb
tollam, füzetem, noteszem - mi kell még?
Csak hozzád kissé közelebb kerülnék
hiszen oly régen s mindenütt kereslek.

Csak ne jöjj szembe akként, aki lettél:
mint ügyvéd, vegyész - főhadnagy netántán!
Ne jöjj zavarba: „Persze-persze ! Lám-lám!" -
s ne is magázz, ki hajdanán tegeztél.

Mit bánom én - nem érdekel talán már -,
hogy sorod így-úgy megy-e még neked ma!
Csak arcod látnám! vezetékneved ha
szólíták, akkor amily arcot vágtál.

Csak egy órára adnál helyt szivedben,
félakkorát, mint szívemben tied már
(s nem is tudod)! Az óra elsiet bár -
de társak volnánk újra már mi ketten.

Megint ülnénk együtt a régi  padban,
átfutnánk sebten mégegyszer a leckét,
s a katedrára lesnénk: jaj, mi lesz még
ebből! a notesz! minden pillanatban

lecsaphat! Hajjaj, tudjuk már, hogy ez mi,
mikor lapozgat... Elveszett a parti,
nevemnél tart már, tudom: Leonardi,
Massari, Mauri, Méngoli, Moretti...

Az a notesz! Melyiket fogja híni?
Ki drukkoljon, a fönti, vagy alanti?
Tudod te is még: Nolli, majd Orlandi,
Ostiglia, Paggi, Poggi, Poggiolini...

Micsoda bánat: ismeretleneknek
nevei, kikkel  tegeződtünk régen!
de megjegyeztük örökre, mert szépen
sorban jött neve ott a gyerekeknek.

Jaj, Poggiolini, mit csinálsz vajon ma?
Eléldegélsz tán egy kis fehérfalú
házban, mely tejszagú és citromszagú,
s ott csókolgatod fiaidat sorba?

Vagy kártyázol tán esti lámpafényben,
féltizenegyig, tovább is kifutja -
feleséggel, anyóssal és (ki tudja?)
Talán Poggival s Méngolival éppen...

S hogy én? Ó, semmi. Az is elveszett rég
útközben, amim volt tán, észrevétlen.
Most meg ha plajbász van kezemügyében,
hát verset írok – hiszen emlékszel még.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. M. A.

minimap