Nėris, Salomėja: Miért hallgat a föld? (Kodėl tyli žemė Magyar nyelven)

- Pasakyk, mamute, kodėl žemė tyli?
Kodėl tyli žemė dieną ir nakčia?
Žvaigždėms nesiskundžia, saulei neprabyla,
Kad krūtinę slegia jai sunki kančia.

- Niekam nesiskundžia, tik ramiai keliauja
Lygiu, sau paskirtu, amžinu keliu.
Ji baisi – kai geria gyvą karštą kraują,
Nuostabi – pražydus puokštėmis gėlių.

Kas žemelėn grįžo – amžinai nutilo
Ir jau niekad niekad, niekad neprabils. -
Uogele raudona sirps pakrūmėj šilo,
Smiltele geltona viesulu pakils.

Kodėl tyli žemė, ko saulutei linksi,
Nežinau, vaikuti, nežinau – kodėl.
Tik žinau: nežūsi, niekada nedingsi,
Jei už savo žemę galvą paguldei.

 
1943.

- Mondjad, anyám, a föld miért nem szól sosem?
Miért hallgat örökkön, mi a titka?
Csillaghoz sem beszél, a napnak sem üzen,
pedig keblét hány kínzó baj szorítja.

De nem panaszkodik - csak röpül és forog,
kijelölt útján viszi örök hűség,
félelmetes - mikor friss vértől tántorog,
s mikor virágba borul - gyönyörűség.

S mind ki a földbe tért, hallgat örökre már,
és soha, soha, soha meg nem szólal.
Mint gyümölcs, ágra száll, érleli napsugár,
vagy mint ördögszekér, fut fenn a széllel.

- Miért hallgat a föld, nem tudom, gyermekem,
s mit int a napnak hallgatag golyója.
De tudom: életünk nem múlhat, veszhet el,
míg örök útját földünk egyre rója.