Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Brazdžionis, Bernardas: A vak elégiája (Neregio elegija Magyar nyelven)

Brazdžionis, Bernardas portréja

Neregio elegija (Litván)

Aš pasaulio šviesios karalijos
nemačiau niekada, niekada -
juodos rožės ir juodos lelijos,
ir daina vyturėlio juoda.

Juodos vyšnios apkrito man veidą,
juodos dienos man širdį apkris,
kol iš sutemų tolimas aidas
pasigirs veriant nakčiai duris.

O naktie, o stebuklų pasauli,
per tave, per tave aš einu,
per tave aš nešu juodą saulę,
ją iškėlęs iš skausmo dienų!

Nematysiu saulėleidžių aukso,
nematysiu akių mylimos ir aušros,
ir aušros nesulauksiu
šituos aklo likimo namuos.

Žydi obelys jaunos ir gražios,
o žvaigždes kažkas keikia - girdžiu,
o rankas kažkas alpdamas grąžo:
- "Niekada neregėsiu žvaigždžių ..."

Kur tos žvaigždės, kur jos, sidabrinės,
kur mirgėjimas jų nuostabus,
ar ir jūs neregėjot žydrynės,
kad suklupot prieš žemės stabus? ..

Prieš vaivorykštės šventę nepuolat,
nesimeldžiate žiedui baltam -
prieš stabus, nepažįstami broliai,
pasiklydot pasauly šviesiam ...

Man pasaulio šviesios karalijos
neregėt niekada, niekada, -
ne stabam: žvaigždėm, rožėm,
lelijom tegu skamba ši mano malda.

 
1937.V.20.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://antologija.lt

A vak elégiája (Magyar)

A világ ragyogó birodalmát
sose látta szemem, soha még...
Feketék a virágok, a rózsák,
s a madár dala még feketébb.

A cseresznyeszirom feketén hull,
szivemig feketén süt a nap,
s a sötétbe egy távoli hang fúl,
ha az éj kapukat nyitogat.

Örök éj csudatelt hona-tája,
a te útjaidon haladok,
s napi gondok alól kicibálva
feketén cipelem a napot.

Arany alkonyatot sose látok,
sose látom a kedvesemet,
se a hajnali tünde világot;
vak a sors: vak odúba vetett.

Kivirulhat az alma virága,
de egy átok az ég fele csap,
s valaki, keze-rázva kiáltja:
sose látom a csillagokat.

Hol a csillagos ég, hol ezüstje,
s a csudák hol, a tündökölők?
Ti se láttok, evégre borul le
aki él, bálványok előtt?

Ki imádja a tarka szivárványt,
s a fehér szirom áradatát?
Aki él, mit imád? - Csupa bálványt,
pedig oly ragyogó a világ!

A világ ragyogó birodalmát
sose láthatom én, sohasem,
de imámmal az eget, a rózsát
s nem a bálványt zengedezem...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap