Marcinkevičius, Justinas: Keresés 1. (Bandymas rasti 1. Magyar nyelven)

Šią naktį mintimis pabėgau nuo savęs,
pabėgau nuo daiktų, šaltų ir įkyrių.
Žinojau, kad kažką turėsiu parsivest,
jaučiau, kad reikia rast kažką, ko neturiu.

Nes jau per žema tai, kas buvo aukšta.
Nes jau per menka tai, kuo pats ligšiol buvai.
Nes jau kiekvieną rytą, kiekvieną rytą auštant
tie patys horizontai ir laivai.

Ir taip kankinamai ilgiesi tolumų,
ir taip kankinamai ilgiesi aukštumų.
Ir taip kankinamai be tolumų ramu,
ir taip kankinamai ramu be aukštumų.

Ezen az éjszakán elhagytam gondolatban
önmagam és a tárgyak tolakvó hidegét.
Tudtam, valamire végre rá kell akadnom:
meglelni, ami nincs birtokomban ma még.

Mert már alacsony az, ami egykor magas volt.
S ami voltál: valód émelyítő sekély lett.
És amire felébredsz mindennap virradatkor:
unottak a hajók s a láthatár-szegélyek.

S így szenvedsz vágyakozva: hiányod lett a távol.
S így szenvedsz vágyakozva: sekély léted taszít.
És így szenvedsz nyugodtan: távolodsz e hiánytól.
És így szenvedsz nyugodtan: se fönt, se lent, csak - itt.