Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Šimkus, Vladas: Beteglátogatás (Ligonių lankymo dienai Magyar nyelven)

Šimkus, Vladas portréja
Weöres Sándor portréja

Vissza a fordító lapjára

Ligonių lankymo dienai (Litván)

Vadinasi, jūs gyvas? Ir puiku.
Pripaisto žmonės nebūtų dalykų.
Kam įvykiams užbėgti už akių?
Visai dar nedega dėl tų vainikų.

Ir lūpas, va, pakrutinat šiek tiek.
O sakė – jums viena kita savaitė.
Po viso šito daktarais tikėk!
Nenuostabu net, jeigu imsit sveikti.

Atrodote už popierių balčiau. –
Ne juokas laukti giltinės kasdieną.
Juk, rodos, mirsime visi, tačiau
nenori niekas gulti po velėna...

Jau turtą padalinote, tikiuos?
Dabar tie formalumai visokiausi,
vienok ramiau: dėl smulkmenos kokios
juk jūsų kapuose nepasiklausi.

Dabar jums ritas ašara karšta,
bet kai gulėsit po klevais bei uosiais,
tikėkit, juodo sielvarto našta
prislėgs ne jus, o priešingai – gyvuosius.

Jūs neišnyksite galų gale,
tiktai, kaip sakoma, užkasim žemėn. –
Vis tiek – prieš saulę noksit uogele
ar jaunu medeliu šlamėsit, amen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.tekstai.lt

Beteglátogatás (Magyar)

Hát ön él? Eljöttem gratulálni.
Az emberek mennyit összehordanak!
Miért kell a gyász elébe vágni?
Hisz nem ég a ház a koszorúk miatt.

Az ajkai, úgy-ahogy, mozognak.
Pedig mondták, már csak egy-két hete van.
Tehát így higgyünk az orvosoknak!
Az se csoda, ha még felépül vigan.

Legfehérebb papírnál fehérebb.
Nem tréfa naponta várni a kaszást.
Mert bár mind kidőlünk, ember és eb,
mégis jobb a sírba lefektetni mást.

Vagyonáról végrendelkezett-e?
Most annyi sokféle formaság akad,
békésebben térhet temetőbe,
ha nem háborgatják sok csip-csup miatt.

Látom, forró könnyet ont, barátom.
De mikor a fűz és nyír alatt pihen,
higgye el, a sötét gyász súlyától
nem a halott szenved, csak az eleven.

Nem tűnik el, nem kell megijedni,
csak a földet rákaparjuk - rám nem.
Gyümölcsként fog napba énekelni,
zsenge lombként sustorogni. Ámen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaW. S.

minimap