Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Šimkus, Vladas: Kiáltvány (Sielos riksmas Magyar nyelven)

Šimkus, Vladas portréja

Sielos riksmas (Litván)

Maldauju, broliai, popierių taupykim.
Naudokim daugtaškių, taškų daugiau.
Lakoniškiau metaforas tapykim.
Viena kita detalė – ir baigiau.

O mes išsiplėtojome kaip paršai.
Ir ne per vieną žanrą – per kelis.
Ateis diena, kada ne posmui – parašui
(svarbesniam daug!) skiautelės nebeliks.

Regiu aš mylimosios veidą blankų.
Trečia savaitė nerašau laiškų...
Apleistas paštas... O skyrybų blanką
net Kauno turguj nusipirkt sunku!

Dabar kiekvieną spausdinam. Net silpną.
Be pragiedrulio lyrikos lietus.
O reiks juk neštis nevyniotą silkę.
(Jau nekalbu apie tualetus.)

Darbai raudote rauda be ataskaitų.
Tušti ne tik stalai – tušti krepšiai! –
O pats, kolega, šių nelaimių sąskaita
kelintą epopėją jau rašai?

Taupykim, broliai, bent jau testamentui, –
o kas iš mūsų amžinai gyvens!..
Norėsime, kad mus ant marių kranto užkastų.
Ar prie mėlyno Lėvens.

Ir jeigu sielvartingos mano strofos
taip pat priartina prie katastrofos –
pasiaukoti pirmas aš galiu.
Einu į potekstę. Tyliu.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.tekstai.lt

Kiáltvány (Magyar)

Vigyázat! Spóroljunk a papirossal!
Több macskakörmöt, több pontot tegyünk,
fessünk szóképet lakonikusabban,
egy-két részlettel megelégedünk.

Még szétterpedünk, mint disznók a sárban.
És nem csak egy műfajban - többen is.
Majd egy strófának, egy aláirásnak
(sokkal fontosabb!) sem jut egy fityisz.

Látom szerelmem halálsápadt arcát:
három hete nem írok levelet...
Hagyom a postát... S válási blankettát
kapni fekete piacon se lehet.

Ma kiadunk mindenkit. Az ocsúját
főként. A líra szürke zápor-ár.
S ha heringet veszünk, nem csomagolják
(s a vécékről kár is beszélni már).

Sírnak a számadás nélküli munkák.
Üresek az asztalok s kosarak.
S ön, kartárs, nem értve korszakunk gondját,
egy életen át hány eposzt farag?

Spóroljunk, testvérek! hogy legalább a
végrendeletünkhöz legyen papír!
Azt akarjuk, hogy a tenger partjára
temessenek; vagy szebb a folyami sír.

S ha verseimet (mennyi gyászos strófa)
megközelíti majd e katasztrófa -
első áldozatom akkor se bús:
a lábjegyzetbe vonulok vissza. És kuss.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaW. S.

minimap