Bārda, Fricis: Az öreg fürdő (Vecā pirtiņa Magyar nyelven)

Aiz rudzu stūrīša
pie bērzu birzīša
zaļā pļavmalī
pavēnī
vecā pirtiņa sēd.

Sēd gluži salīkusi
un lietū izmirkusi -
ar salmu baļeni
un dūmu seģeni,
kā melna vecenīte,
kā ubadzīte.

Tai lodziņš viens pats,
kā patumša acs.
Bet bezzobu mutē
īss nozēlēts ļuļķīts
drebēdams turas
un kuras...

Ak, manu pelēko večulīt!
Uz rudeni tevi jau projām grib dzīt!
Tu sēdot un pīpējot, pīpējot -
Bet sildīt nemaz mūs vairs negribot!

Tad atnākšot jauna - ar cigāriem
un strīpainiem silegļu lindrakiem.
Kad tā tev dūmu seģeni siešot -
pat circeņi klēpī no karstuma diešot...

Sestdienas vakars
gurdeni tumst.
Vecā pirtiņa
sēd un skumst...

Rozsmező szélén,
nyírfaligetnél,
zöld mező sarkában,
árnyék homályában
ül a házikó.

Összegörnyedve,
átnedvesedve -
szalmakalapban,
füstös kendőben,
fekete vénasszony,
öreg koldusasszony.

Egy szem ablakocskája
félvakon pislog,
fogatlan szája,
kurta pipája
vacogva remeg,
füstöt ereget...

Ó, szegény szürke öreganyókám!
Berogyhatsz immár a télbe!
Pipád csak füstöl, füstöt ereget,
de nem ad már, nem adhat meleget!

Jön majd valaki más - szivarral,
csikos fenyőrongy-szoknya rajta,
mikor majd ő tüzel,
még a tücsöklárva is táncra kel...

Szombat van, este.
Alkonyodik.
Ül az öreg fürdő.
Búslakodik...