Mistral, Frédéric: A szentek egyezsége (La coumunioun di sant Magyar nyelven)

Davalaro , en beissant lis iue ,
Dis escalié de Sant-Trefume ;
Ero à l’intrado de la niue ,
Di Vèspro amoussavon li lume ,
Li Sant de pèiro dóu pourtau ,
Coume passavo, la signèron,
E de la glèiso a soun oustau
Emé lis iue l'acoumpagnèron.
 
Car èro bravo que-noun-sai ,
E jouino e bello se pòu dire ;
E dins la glèiso res bessai
L’avié visto parla vo rire ;
Mai quand l’ourgueno restountis ,
E que li saume se cantavon ,
Se cresié d’estre en Paradis
E que lis Ange la pourtabon !
 
Li Sant de pèiro , en la vesènt
Sourti de-longo la darrriero
Souto lou porge trelusènt
E se grandi dins la carriero ,
Li Sant de pèiro amistadous
Avien pres la chatouno en gràci ;
E quand la niue , lou tèms es dous ,
Parlavon d’elo dins l’espàci .
 
“La vourriéu vèire deveni ,
Disié sant Jan , moungeto blanco ,
Car lou mounde es achavani ,
E li couvent soun de calanco .”
Sant Trefume diguè : “Segur !
Mai n’ai besoun , iéu , dins moun tèmple
Car fau de lume dins l’escur,
E dins lou mounde fau d’eisèmple .
 
“Fraire , diguè sant Ounourat ,
Aniue , se’n cop la luno douno
Subre li lono e dins li prat ,
Descendren de nòsti coulouno ,
Car es Toussant : en noste ounour
La santo taulo sara messo.
A miejo-niue Noste Segnour
Is Aliscamp dira la messo.”
 
“Se me cresès , diguè sant Lu ,
Ié menaren la vierginello ;
Ié pourgiren un mantèu blu
Em’uno raubo blanquinello .”
E coume an di , li quatre Sant
Tau que l’aureto s’enanèron ;
E de la chatouno , en passant ,
Prenguèron l’amo e la menèron .
 
Mai l’endeman de bon matin
La bello fiho s’es levado …
E parlo en tóuti d’un festin
Ounte pèr sounge s’es trouvado :
Dis que lis Ange èron en l’èr ,
Qu’is Aliscamp taulo èro messo ,
Que sant Trefume èro lou clerc
E que lou Crist disié la messo .

A templomlépcső hosszú sorján
Szemét lesütve ment a lány,
Az alkonyat pirosló fénye
Ott csillogott arany haján.
Komor kőszentek álltak oldalt
Mélán, a lépcsősor fölött,
Figyelték jóságos szemekkel
És áldásuk kísérte őt.
 
Szép volt a lány, kimondhatatlan,
Ahogy az oltár hűs kövén
Imádkozott s az áhitatnak
Szelíd tüze égett szemén.
Azlán, hogy énekelni kezdtek
Az orgonának bús szaván,
Megindult lelke ének szárnyán
Az égbe szállott fel talán.
 
Nézték a szentek s kőszivükben
Az élet újra felfakadt,
Ahogy a lányka útnak indult
A hoszú árkádsor alatt.
S mikor a hold hideg karéja
Az ég ívére ballagott,
Beszéltek róla, őt dicsérték:
A legszebb földi csillagot.
 
- Szelíd fehér apáca lenne,
- Szólt szent Lukács, - úgy volna szép
És klastrom békéjével telten
Zengné az Űr dicséretét.
- Kolostor mélyén mit keresne?
- Szólt szent Trofim, - ha itt marad,
Példát mutat majd tiszta lelke,
Mihez bűn árnya sem tapad.
 
- Testvérek, - szólott Honorátus, -
- Ma éjszaka, ha senki sem
Zavarja majd az éj nyugalmát,
Elszállunk innen csendesen.
Ma Mindenszentek. Ünnepünkre
Felölti díszes köntösét
Az aliscamps-i rét s a mennyből
Leszáll az Űr, ő mond misét.
 
- A lányka is velünk jöhetne,
- Lelkendezett János, a szent -
- Fehér ruhát adnánk reája,
Fölébe meg égszín köpenyt...
S ahogy a föld álomba szédült
És ráterült az éj, sötét,
Magukkal vitték Úr elébe
A kis leányka szellemét.
 
Másnap korán a lány fölébredt.
Álmát igaznak vélte tán,
Mert áhitattal úgy mesélte,
Mit álmodott az éj során:
Angyalsereg, hogy szállt az égen,
Hogy ünnepelt vigan a rét,
Hogy szent Trofim volt a minister
És Krisztus mondta a misét