Mistral, Frédéric: Lidércfény (Lou Mirage Magyar nyelven)

Cercamoun lou jouglar, que tout ié vèn en òdi,
Lou trafé di castèu, lou mounde e si senòdi,
Un jour intro au couvènt, l’abadié de Saumòdi
Qu’aqui, dóu cartabèu, i’ an douna la custòdi.
 
Saumòdi, l’abadié que li Beneditin
En palun, niuech e jour, ié cantavon latin
E que, i’ a tant de tèms, s’es clava soun destin,
Èro, vers Aigo-Morto, encaro à soun matin.
 
Embouni de rascla la violo e lou sautèri,
Cercamoun lou jouglar au sacra mounastèri
Es vengu saboura lou soulas dóu mistèri,
L’esvalimen en Diéu, la pas dóu cementèri.
 
Mai la grand soulitudo, au bout de quàuquis an,
Lou repetun dis inne e lou laus di Cors-Sant
E li saume, de niue, de jour recoumençant,
Au counvers chanjourlet soun devengu pesant !
 
E pèr esvapoura sa languisoun en germe
Eu vai, un bèu tantost, sus lou moui, sus lou ferme,
Em’ un libre à la man s’espaça dins lis erme
De l’inmènso palun que n’a ni fin ni terme.
 
E que vèi ? eilalin, sus li risènt d’un clar,
Tres ninfo blanquinello e que danson au flar
Dóu soulèu, inmoubile adamount souto l’arc
D’un cèu èspetaclous e bléuge. Lou jouglar,
 
De vèire en plen miejour lusi tàlis estello,
Em’ un signe de crous de-bado s’enmantello :
Autant que lou soulèu mantèn li farfantello,
Dins la blanco vesioun esglaria s’encastello.
 
Cercamoun, esglaria dins la blanco vesioun
Qu’en clastro emai pertout seguis si devoucioun,
I pèd dóu paire abat tombant d’ageinouioun
Umblamen à la fin a fa sa counfessioun :
 
— Veici, dis, paire abat, lou pecat que me grèvo :
Lou Demoun de miejour en palun quand se lèvo,
Ai vist fantaumeja coume dirian de Trèvo
Que m’an dansa davans en pùri formo d’Èvo.
 
Farfantello d’amour, noun cor, que trop souvènt,
Li caresso despièi – e d’aqui me revèn
Tóuti li tentacioun de moun foulas jouvènt !
— Fiéu miéu, respoundeguè lou bon priéu dóu couvènt,
 
Dins li glàri qu’as vist ti pèco soun retracho.
Mai, paure, assolo-te, se lou remors te cacho !
Lis an de toun jouvènt, si joio emai si fracho,
Tournaran jamai plus : ta penitènci es facho. –
 
Deja vièi, Cercamoun, pecaire, coumprenguè.
Di clastro de Saumòdi éu pamens sourtiguè.
Mai lou repaus de l’amo, en van lou recerquè :
Garland avié viscu, garland éu mouriguè.
 
 
4 de febriè 1907.

Elúnva mindent, udvar zűrzavarját,
Szerelmet, bűnt s mi ővelük rokon,
Pszalmódi szent kolostorába lépett
S könyvtáros lett ott bűvész Cercamon.
 
Pszalmódiban Benedek szelíd rendje
Dicséri Istent nappal és az éjben,
Zenével zengik zsoltárát, imáját
S nem egy hajnal találja őket ébren.
 
Cercamon is zsoltározott, a költő,
S mikor a brácsák cincogása fáradt,
Megízlelte nagy titkai varázsát
Sír békéjének és a nirvánának.
 
Telt, múlt sok év, de lelke várt nyugalmát
Nem érte meg. Imádkozó alázat
S zsoltár helyett, mit százszor énekeltek,
Szívébe tűnt napok emléke áradt.
 
Hogy eltemesse nagy nosztalgiáját,
Sétálni járt a déli napsütésben,
Kezébe könyv, a végtelenbe érő
Mocsárnak vette útját, át a réten.
 
Így látta egyszer, messzi tó fenyérén,
Ahogy fehérlő nimfák táncra kapva
Kerengenek száz arany napsugáron
S kilejtenek az égi boltozatra.
 
Mint az, ki délben csillagokat látott,
Félénken hányta mellén a keresztet
S amíg e látvány el nem tűnt egészen.
Csodálva bámult, megmozdulni sem mert.
 
Szemét, szivét e látomás vezette
S minden dolgában aztán ez kisértett,
Nem bírta már. Gyónás alázatával
A klastromfőnök lábához letérdelt:
 
- Lásd, jó atyám, mely bűnnek súlya rajtam!
A lápba, mélyen, csábító ruhában
Fantomok szálltak pajkosan az égre
S nekem táncoltak, láttam, uram, láttam.
 
S ezóta van, hogy szívemben betérnek
Szerelmes vágyak, régi ifjúságom
Minden bolond valója, bűné, álma...
- Fiam, - felelt a jó főnök atyásan, -
 
- A régi bűnök képe él azokban,
Nyugodj meg, hogyha néha visszajárnak,
Valóban úgy sem támadnak fel újra
Ó évei az elmúlt ifjúságnak...
 
Szegény bohóc, már vén volt, hogy kilépett
A klastromból. Tán azt hívé, a zajgó
Világban megtalálja majd nyugalmát:
Csavargó volt, és meghalt, mint csavargó.