Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Mistral, Frédéric: Tűnődés (Grevanco Magyar nyelven)

Mistral, Frédéric portréja

Grevanco (Provanszál)

Oh! dins li draio engermenido
Leissas me perdre pensatiéu,
Sus li tepiero tant unido
Ounte enfantonn iéu me perdién!
Li parpaiolo
De la draiolo,
Lis agantave emé la man:
Catarineto
E galineto
Me fasien touti soun rouman;
E la flourido
Di margarido
Piéi me disié: Tourno deman.
 
Oh! vers li plano de tousello
Leissas me perdre pensatiéu,
Dins li grand blad plen de ronsello
Ounte drouloun iéu me perdién!
Quaucun me bousco
De tousco en tousco
En recitant soun angelus;
E, cantarello,
Li calandrello
Iéu vau seguént dins lou trelus...
Ah! pauro maire,
Bèu cor amaire,
Cridant moun noum t'ausirai plus!
 
Oh! long di gaudre bourda d'éuse
Leissas me perdre pensatiéu,
Dins li garrus e dins li féuse
Ounte jouinas iéu me perdiéu!
Uno chatouno
Blanco e mistouno
Aqui souvént m'apareissié:
Iéu vese encaro
Sa tèsto claro
E soun cors dre coume un lausié;
E téu revese
Dins li roumese
Sa bouco en flour que me risié.
 
Oh! pér li van e sus li mourre
Leissas me perdre pensatiéu,
E dins l'oumbrun di viéii tourre
Ounte, amourous, iéu me perdiéu!
Dins lou dous flaire
Que m'adus l'aire
Aqui, de fes, retrove un bais;
En soulitudo,
Au vént batudo,
Aqui moun amo se coumplais.
De remembranço,
Noun d'esperanço,
Moun esperit ansm se pais.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://scans.library.utoronto.ca

Tűnődés (Magyar)

A napsütötte rét ösvényein
Ó, hagyjatok magamra önfeledten,
Virágtól terhes pázsit szőnyegén,
Hol gyermek voltam, játszottam, nevettem,
S bíborbogár,
Ha arra szállt,
Vigyázva vettem két kezembe,
A sok mesét,
Amit mesélt,
Hazafelé hallgattam egyre
S utamba száz
Margitvirág
Szomorkodott az alkonyestbe.
 
A végtelenbe kéklő búzaföldön
Ó, hagyjatok magamra önfeledten,
Ahol kalásznak fénylő tengerében
- Kicsinyke gyermek - pipacsot kerestem.
S ha este jött,
A domb mögött
Harangszó hitt az angeluszra,
Bongó szaván
Minden virág
Szirom-szemét álomba csukta,
Szegény anyám
Már várt reám,
Ott álldogált a kis kapunkba.
 
Fagyalbokrok közt s zengő nyárfasorban
Ó, hagyjatok magamra önfeledten,
Vagy kertnek alján, páfrány sűrűjében,
Hol ifjan tán szerelmesem kerestem...
A szép leány
Várt ott reám,
Alakja már a ködbe vész szememben,
Érzem-e még
Meleg szívét
Szívem fölött, ha félve rebben,
És látom-e,
Ahogy szeme
Ragyog rubinnál fényesebben?
 
A szirt fölött, vagy erdők nagy magányán
Ó, hagyjatok magamra önfeledten,
És keskeny útak úttalan csapásán,
Ahol feledést hiába kerestem.
A kósza tél
Lassan elért
A visszatérés biz oly nehéz;
S magányba hullva
Este lett újra,
S tanácstalan, vak éjszakába estem.
Emlékezés,
S remény: kevés,
Miben megújul még a lelkem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. A.

minimap