Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Herbert, Zbigniew: Az ízlés hatalma (Potęga smaku Magyar nyelven)

Herbert, Zbigniew portréja

Potęga smaku (Lengyel)


Pani profesor Izydorze Dąmbskiej

To wcale nie wymagało wielkiego charakteru
nasza odmowa niezgodna i upór
mieliśmy odrobinę koniecznej odwagi
lecz w gruncie rzeczy była to sprawa smaku
Tak smaku
w którym są włókna duszy i chrząstki sumienia

Kto wie gdyby nas lepiej i piękniej kuszono
słano kobiety różowe płaskie jak opłatek
lub fantastyczne twory z obrazów Hieronima Boscha
lecz piekło w tym czasie było jakie
mokry dół zaułek morderców barak
nazwany pałacem sprawiedliwości
samogonny Mefisto w leninowskiej kurtce
posyłał w teren wnuczęta Aurory
chłopców o twarzach ziemniaczanych
bardzo brzydkie dziewczyny o czerwonych rękach

Zaiste ich retoryka była aż nazbyt parciana
(Marek Tuliusz obracał się w grobie)
łańcuchy tautologii parę pojęć jak cepy
dialektyka oprawców żadnej dystynkcji w rozumowaniu
składnia pozbawiona urody koniunktiwu

Tak więc estetyka może być pomocna w życiu
nie należy zaniedbywać nauki o pięknie
Zanim ogłosimy akces trzeba pilnie badać
kształt architektury rytm bębnów i piszczałek
kolory oficjalne rytuał pogrzebów

Nasze oczy i uszy odmówiły posłuchu
książęta naszych zmysłów wybrały dumne wygnanie

To wcale nie wymagało wielkiego charakteru
mieliśmy odrobinę niezbędnej odwagi
lecz w gruncie rzeczy była to sprawa smaku
Tak smaku

który każe wyjść skrzywić się wycedzić szyderstwo
choćby za to miał spaść bezcenny kapitel ciała
głowa



KiadóPaństwowy Instytut Wydawniczy, Warszawa
Az idézet forrásaZbigniew Herbert: Wybór wierszy

Az ízlés hatalma (Magyar)

Izydora Dąbska professzornőnek 


Igazán nem kellett hozzá sziklaszilárd jellem
hogy elutasítsuk dacoljunk szembeszegüljünk
egy cseppnyi merészség az persze nem ártott
alapjában véve mégis ízlés kérdése volt
                                                           Igen az ízlésé
benne a lélek rostjaival és a lelkiismeret porcaival
 
Ki tudja ha kicsit is ügyesebben csinálják
s rózsás bőrű ostyavékony nőkkel kisértenek minket
vagy csodalényekkel Hieronymus Bosch vásznairól
de hogy is festett akkoriban a pokol
nyirkos gödör gyilkosok sikátora barakk
amit az igazság palotájának neveztek
a cefreszagú Mefisztó a lenini bőrkabátban
terepre küldte az Auróra unokáit
a krumpliképű legényeket
a vörös markú nagyon csúnya lányokat
 
Csakugyan elég durvaszövésű volt a retorikájuk
(Marcus Tullius forgott a sírjában)
tautológiák láncfonala szövőkeretnek pár fogalom
pribékdialektika semmi distinkció az érvelésben
szintaxis melyből hiányzik a konjunktivusz bája
 
Nem is olyan haszontalan dolog az esztétika
nem szabad elhanyagolni a széptudományokat
 
Mielőtt csatlakoznánk előbb vizsgáljuk meg alaposan
az építészeti formákat a sípok-dobok ritmusát
a hivatalos színeket a temetések hitvány ceremóniáját
 
Szemünk és fülünk megtagadta az engedelmességet
érzékeink hercegei büszke számüzetésbe vonultak
 
Igazán nem kellett hozzá sziklaszilárd jellem
egy cseppnyi merészség az persze nem ártott
alapjában véve mégis ízlés kérdése volt
                                                           Igen az ízlésé
mely azt diktálja távozz húzd fel az orrod és gúnyosan sziszegj
ha porba hull is miatta tested felbecsülhetetlen oszlopfője
                                                                       a fejed
 
 
 
 



KiadóKalligram Kiadó
Az idézet forrásaFortinbras gyászéneke
Megjelenés ideje

minimap