Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pessoa, Fernando: A végzettől szorongok, Lídia (Sofro, Lídia, do medo do destino. [2] Magyar nyelven)

Pessoa, Fernando portréja

Sofro, Lídia, do medo do destino. [2] (Portugál)

(Odes de Ricardo Reis)

 

Sofro, Lídia, do medo do destino.

A leve pedra que um momento ergue

As lisas rodas do meu carro, aterra

        Meu coração.

 

Tudo quanto me ameace de mudar-me

Para melhor que seja, odeio e fujo.

Deixem-me os deuses minha vida sempre

        Sem renovar

 

Meus dias, mas que um passe e outro passe

Ficando eu sempre quase o mesmo, indo

Para a velhice como um dia entra

        No anoitecer.

 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://arquivopessoa.net/textos/23

A végzettől szorongok, Lídia (Magyar)

 

(Ricardo Reis ódái)

 

A végzettől szorongok, Lídia.

Egy perc, s kocsimnak kerekét a könnyű

Kő megtaszítja, s rémíti halálra

       A szívemet.

 

Gyűlöletes, mi változásra sarkall.

Nem kell a jobb, futok előle úgyis.

Adják az istenek, hogy változatlan

       Múljon el a nap,

 

S múljon az életem. Egy nap nyomában

Más nap haladjon, s én magam maradjak,

Amíg egy alkonyatból az öregkor

       Elém bomol.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.freeweb.hu/takacszsuzsa/takacs_versford.htm#_Toc187753869

minimap